Dohoczki Máté új könyve, ami 2017-ben jelent meg nagyon felkeltette az érdeklődésem, mert a borítója valami brutális. Amúgy is szeretem a horrort, mint műfajt, viszont könyvben valahogy nem nagyon találtam még jól megírt történetet, amitől valóban féltem volna. Aztán mikor elolvastam a könyvet, volt olyan éjszaka, hogy nem mertem elaludni, ami azért elég biztató jel egy ilyen fajta könyvnél. Úgyhogy szeretném Veletek megismertetni erről a magyar tollból származó borzongató könyvről a véleményem.
Forrás: Moly
Fülszöveg:
Szabolcs élete csak nyomokban hasonlít a hétköznapi tinik mindennapjaihoz. Aggasztja, hogy nincsen elég barátja, akikre számíthat. A jövőjén is nagyon sokat rágódik. A legvégső lehetőségeként, hogy barátnője legyen a fekete mágiához nyúl, és elvakultan ragaszkodik ahhoz, amit megszerzett vele. Képes mindent feláldozni, hogy a boldogsága zavartalan legyen. Ezen az úton a barátja kíséri el, aki próbál józan maradni és megvédeni. Képes lesz a két barát kiállni egymásért, vagy a fekete mágia által generált szerelem fog nyerni?
A történet kicsit lassan indul, először nem is értettem, hogy ebből miként lesz horror. Nagyon rá voltam izgulva arra, hogy majd jön a sok vérben tocsogós démonos rész, de nem. Erre várnom kellett jó sokat, addig csak kisebb, nagyobb utalásokat kaptam arról, hogy valami készülőben van. A sztori elején megismertem Szabolcsot, aki egy kissé antiszoc 17 éves gyerek, akinek nagy vágya, hogy valaki elkezdjen iránta érdeklődni. Ezért kíváncsiságból segítségül hívja a mágiát. Aztán hirtelen elkezd minden szuperül menni: megkapja az osztály legcsinosabb lányát, le tud számolni a zaklatójával és még a barátja anyjának is tud segíteni. Aztán jön a fordulópont. Onnantól jönnek a vérengzések, még több mágiahasználat és a végkifejlet, mert mindennek ára van. Főleg, ha egy démont idéz meg az ember!
Saját készítésű
A karakterek közül nem igazán ismertem meg csak a főszereplőt, Szabolcsot. Szandra és Erik számomra teljesen semlegesek voltak. Erik állítólag nagyon jó barátja, aztán mikor egy családi tragédia történik, a barátjára fogja és a varázslatára. Kérdem én: milyen barát az ilyen? Nekem ez kicsit furcsa volt. Szanda sem volt maradandó emlék, a végére azonban elég nagy meglepetést okozott. Bár ez nem az ő érdemes, hanem a démoné, akit Szabolcs megidézett annak érdekében, hogy vissza tudja hódítani.
Forrás: Pinterest
Saledar a megidézett démon egy igazán gonosz dolog. Szabolcs történetének végén kaptam róla külön egy kis történetet, ami egy kicsit sokkolt. Kiderült róla, hogy nem egy mai gonosz lélekről van szó, hanem olyanról, aki már évszázadok óta „segít” az embereken. Hát, igen…segít…de milyen áron? Ez itt a legnagyobb kérdés, amit Szabolcs sem vett számításba, ami nagy hiba volt.
Összességében szerintem egy nagyon beteg történetet kaptam, amire egyáltalán nem számítottam a lassú kezdés miatt. Aztán mikor felpörögtek az események, csak kapkodtam a fejem, mert egyik véres jelenetből ugrik a történet a másikba. Azoknak ajánlom, akiket nem zavar a kissé elhúzottabb felvezetés és bírja a gyomra a részletesen leírt gyilkosságokat.
Kedvcsináló idézetek:
„Kinyitottam az ablakot, hogy szellőzzön át egy kicsit a szoba. Nem tudtam egyből elmenni a fürdőbe, mert foglalt volt. Szinte éreztem a kezemen, hogy viszket. Legszívesebben lenyúztam volna a bőrömet, hogy ne fájjon. Eddig ilyen még sosem történt velem. Mikor felszabadult a csap, egyből elmúlt minden korábbi rossz érzés. Szinte nem is emlékeztem rá, hogy hogyan róttam a köröket a szobában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Muszáj volt tisztára mosnom, dörzsölnöm a kezeimet.”
„Felhajtottam a kapucnit, és kimentem a szobából. Nem vettek észre. A pult teljesen üres volt, nem futottam bele senkibe. A liftet messziről elkerültem, gyalog szedtem a lépcsőfokokat. Nem mertem rohanni, sokkal nagyobb feltűnést keltettem volna.”
„Nem szállta meg őket az ihlet, ezért ismét azon dolgoztam, hogy eszükbe juttassak valamit. A fogó sisteregve nyitotta szét az eltört bordák kosarát. Minden egyes csont kihajtása újabb hangot váltott ki a második férfiból. Hamarosan megleltem, amit minden ember áhítozik látni, de nem elég bátrak hozzá, hogy kérjék. Minden egyes alkalommal elcsodálkoztam az emberi test szépségén. A szív vadul dobogott, mintha egy utolsó rohammal ténylegesen lenne esélye elmenekülni előlem. A pengémtől viszont nem rejtőzhet el senki, pár másodperc múltán ő is belátta. Többet nem kételkedett a szavam súlyában.”
Jövőhéten egy interjút hozok az íróval, mert nagyon érdekelt, hogy honnan származik ez a sok elvetemült gondolat, amit papírra vetett. Néhány meglepő dolgot el is árult, szóval érdemes lesz elolvasni. Akinek pedig felkeltette az érdeklődését a könyv EZEN a linken meg is rendelheti.
Kiemelt kép forrása: http://www.deviantart.com
