Reggel ahogy felébredtem álmosan és kócosan mentem a fürdőszobába. Örültem, hogy reggel van, mert az asztalon várt a forró, friss, még gyözölgő kávém. Reggel tervezem el a napom a kávémat kortyogatva gondolkodom, milyen lesz a napom, hogy mi a dolgom, hogy mi a következő lépés ami a célomhoz elvezet.
Megtervezem a napom. Tudatosan építem a napom és az életem. Szeretem a reggel ébredést,kávéval az indulást. Reggel még nincs össze-visszaság. Lehetőséget és feladatot látok és nem kételkedést. Kávém kortyolgatása közben kimentem a fürdőszobába, megfésülködtem és valami féle emberi kinézetet ölteni magamra. Közben eszméltem fel, hogy a csudába, de szerencsés vagyok, hogy van tető a fejem felett …( én nem vagyok hajléktan,mint annyian a világon) Kint hideg van, hisz december van… nem szeretem a hideget, de jó,hogy meleg van a szobámban és van
tüzifám is a kályhába. Milyen szerencsés vagyok, hogy meleg szobában kortyolhatom a kávém.Apró dolgok ezek… sokaknak apró, van akinek hatalmas dolgok ezek… Aznap és azóta a hála érzésével ébredek minden nap.
Hálával és tudatosan ébredek, élek az élet felé haladva, hogy idővel még hálásabb lehesek az életért amit élek. Hálával az időért amit ezen a Földön töltök.
Írta: Heic Beáta Kiemelt kép: pexels.com
