Ébredés

Ébredés

hanzesque.tumblr.com

hanzesque.tumblr.com

Ahogy kinyitom a szemem, csak lassan kristályosodik ki a valóság. Az álom még magához ragadna és ölelne, akár a föld a magot, még nem ereszt. Pedig újjá kell születnem, minden reggel. Amikor viszont kinyitom a szemem, meglátom azt a világot, amely elvárja tőlem, hogy idomuljak és úgy formáljon ahogy csak akar. Lehetnék minden nap más, mindig amit szeretnétek. Egyik nap érthetetlen művész, a másik nap szürke kisegér, a máskor meg a legédesebb kislány vagy épp a legutolsó útszéli ribanc. Melyikké váljak ma? Mi legyen a szerepem? Van esélyem másnak lenni?

Persze egy röpke pillanatig átfut az agyamon: Mi lenne, ha ma csak önmagam lennék? Címkék és félelmek nélkül. A megfelelési vágy úgy is csak feszültséget szül és ha egyszer kirobban, akkor minden vele együtt hull a porba. Abból nem lehet építkezni, már tisztán látom. Ezek az emberek, csak egyre rángatnak magukkal felszínes kapcsolatokba és kínosabbnál kínosabb helyzetekbe, amelyekből nem jöhetek ki győztesen. Nem érdemlik meg az időt és a szeretetet, amit rájuk szántam. Mert hogy szántam én mindenkire, aki kicsit is kedves volt velem. Értelme nem volt, hiszen nem kaptam vissza semmit. Miért akarunk mindenkinek megfelelni? Valószínű félünk, hogy egyedül maradunk a bánatunkkal és senki sem lesz ránk kíváncsi. De nem szabad félni. Úgy tűnik nekem egyedül kell mennem az életben. Talán mindig így tettem és észre se vettem, hogy képes vagyok rá. Tévesen azt gondoltam, hogy csak képzeletemben lehetek olyan, amilyenné válni akarok. A valóságban csupán megfelelni vágyom, elnyomva az igazi valómat, amiből csupán részeket, villanásokat mutattam meg, melyekről biztosan tudtam, hogy tetszik a világnak. Ez nem lehet többet így.

Önmagunknak kell lennünk, nincs más út….Ébredni, azokért a pillanatokért, amelyek valóban boldoggá tesznek. És bármilyen rossz is volt a múltban, igenis kinyitni a szemem és felkelni, akármennyire ölel az ágy, hogy végre meglássam a felkelő nap sugarait. Szeretném érezni a lágy tejeskávé ízét a számban miközben a fákat fürkészem az ablakunkból. Kisminkeljem magam, és felöltözzek úgy, ahogy nekem tetszik. Reggel a HÉV-en csak bambulni magamból és a világot beszövő gondolati hálókat boncolgatni, és hogy ezekből a másoknak talán jelentéktelen gondolatokból szülessenek írások, versek, impressziók és üzenetek. Nem akarom megmagyarázni, mit miért teszek, valószínű nem is lehet. Aki meg tud érteni, az úgyis meg fog. A világom most már összeállt a kis darabkáimból egy egésszé. Olyan, amilyen, kicsit kopott, itt-ott megtört, de még egész. Már nem álmodom róla, hagyom, hogy létezzen. Most megélem.