Az ablakon keresztül láttam, hogy szikrázik a fény. Nem tudtam mi lehetett az, de sejtettem, hogy valami égi tünemény. Soha nem láttam még ehhez foghatót, sem boltban kaphatót. Nem tudtam mi lehet az.. Közelebb akartam lépni.. de mikor el akartam indulni furcsa zaj bontotta meg a csendet. Nem is értettem, csak éreztem, hogy felborul a rendszer.. Aztán kinyitottam a szemem.. Az ébresztőóra hangja jelezte, hogy eljött a reggel..
Izgatottan ugrottam ki az ágyból, hiszen tudtam, hogy ez a nap, és a hang nekem szólt. Pillangókkal a gyomromban futottam fel s alá a lakásban, mint egy farkát csóváló komondor (vagy inkább labrador?). Alig bírtam kivárni, szerettem az izgatottságot imádni.
Felvettem az egyik kedvenc ruhám, melegen öltöztem, nehogy megfázzak hajnaltájt. Szép ruha mellé szép haj és smink is dukált, de a telefonom egyre csak „kiabált”. Indulni kellett végre már, hisz csak ránk várt a végeláthatatlan ország.
Hosszú és kissé unalmas volt az út, míg célba nem értünk, de az ott fogadó látvány bőven elég volt elégtételül. Karácsony költözött a szívembe és a lelkembe, ünnepi dallamok csengtek a fülemben. Hideg téli séta volt, de talán éppen ez volt az egészben az a bizonyos szépségfolt.
Karácsony fényei és illatai töltötték meg a teret. Külföldiül beszélő emberek zaja törte meg a nagy lélekbeli csendet. A sarkon túl népi muzsika szólt, s mi mind forralt borral köszöntöttünk minden egyes átutazót. Mindenhol hungaricum és kézzel gyártott csecsebecse, mindenki tudta, ez a mi kicsiny országunk igazi kincse.
Egyszer csak úrrá lett a csend. A lelkem némasága beteljesedett. Nem hallottam és láttam semmi mást, csak azt az égi csodát. Nem.. Most már nem aludtam. Tudtam, hogy tegnap éjjel az egészet csak álmodtam. Viszont ez most pont olyan volt, mint álom az álomban. De ez most a valóság, megjelent a tünemény, és igen, pont úgy szikrázott a fény..
Most közelebb léphettem, és mindent megértettem. A fény nem volt más csak az égen szikrázó fagyöngy és az azt körülölelő díszes világítás. Maga volt a csoda, hisz szerelmet hozott a térre, úgy, mint az otthonokba. Boldog párok álltak meg alatta, csókot csentek, de csak úgy finoman, lopva.. Örök szerelmet esküdtek, hűséget és békét. Ez a szeretet ünnepe. Nem is kell más ajándék, csak mindenki szívébe egy icipici égi kis tünemény.
Kép: pinterest.com
