“Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.” – Dan Millman: A békés harcos útja

“Egy harcos nem keresi a fájdalmat, de ha a fájdalom eljön, felhasználja azt.” – Dan Millman: A békés harcos útja

A békés harcos útjáról (könyvről és filmről egyaránt), egy olyan ember mesélt nekem, aki igen különösen látja a Világot. Sokszor értetlenül bámultam rá, mikor teóriáit megosztotta velem. A különös nézetekkel nem mindig értettem egyet, de az vitathatatlan, hogy volt alapjuk.

„Mindenféle érzelemmel találkoztam. Meghallgattam a kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat. Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre. A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek, menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől, élet és halál dilemmája elől – célt, biztonságot, örömöt keresve; megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek. Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek. A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben – ott, ahol soha nem keresték. És mindennek forrása az emberi elme volt.”

12570995_1116209141753134_1630030749_n

Kevés olyan film van, ami igazán hatással van rám, de miután végignéztem azt a 120 perces amerikai-német filmdrámát, hosszú pillanatokon keresztül bámultam magam elé, és próbáltam értelmezni Szókratész bölcs szavait. Elképesztőnek találtam, hogy mennyire hamar porrá lehet mindaz, amiről azt hisszük, hogy a miénk. Emellett tökéletesen rávilágított arra, hogy tényleg nincsenek lehetetlenek, és akaraterővel, kitartással bármit elérhetünk, és magasabbra repülhetünk, mint azt valaha gondoltuk volna.

Miután láttam a filmet, tudtam, hogy muszáj elolvasnom a könyvet is. Nyilván senki sem lepődik meg, ha azt mondom, hogy a könyv sokkal többet ad, mint azt gondoltam volna. De azt mindenképp le kell szögeznem, hogy nem az az „egyszer elolvasom fajta”. Meg kell ízlelni a szavakat, át kell gondolni őket, el kell raktároznunk magunkban, majd szép lassan megemészteni, és hagyni, hogy eljusson legbensőnkig. Olvasás közben is sokszor éreztem azt, mint amit akkor, mikor ismerősöm mesélt nekem arról, hogyan is látja a Világot. Hatalmas kerek szemekkel meredtem az oldalakra, és azon gondolkodtam, hogyan lehet ennyire különbözően látni az embereket, az életet. Mígnem rájöttem, hogy sok mindent elrontottam. Rosszul gondoltam, vagy csináltam. Túl sokszor hagytam, hogy olyan dolgok mérgezzenek, amelyeket el kellett volna engednem, és néha meg túl hamar adtam fel valamit, amit nem szabadott volna.

12575757_1116209121753136_948924201_n

“Mindig megbecsültek az emberek, elkényeztetett az élet. Számos elismerésben volt részem, de tartós nyugalomra, megelégedettségre sehol nem leltem. Ma már tudom, hogy bizonyos értelemben átaludtam azokat az éveket, és csak álmodtam, hogy ébren vagyok – amíg össze nem találkoztam Szókratésszel, aki mentorom és barátom lett.”

A történet alapja Dan Millman, a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmait. Dan egy Szokratész nevű öreg tanítómester, a békés harcos vezetésével, és egy rejtélyes, vidám lány hatására a végső szembesülés felé halad, amely felemeli, vagy tönkreteszi őt.

“Azelőtt úgy éreztem, velem született jogomnál fogva jár nekem egy boldog, magas szintű, józan élet, amit automatikusan megkapok majd az évek során. Soha nem sejtettem, hogy egyszer meg kell majd tanulnom, hogyan kell élni – és hogy léteznek a világlátásnak olyan különleges szabályai és módszerei, amelyeket el kell sajátítanom, mielőtt egyszerű, boldog és elégedett életemre ráébredhetnék.” (Fülszöveg)

A békés harcos útja tanít. Erőt ad, és utat mutat. Elénk tár egy olyan Világot, amiről nem is gondoltuk volna, hogy létezik. Persze erre is nyitottnak kell lenni. A lehetetlen csak egy szó, de valójában nem is létezik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Dan története. Legalulról el lehet jutni a csúcsra, majd a mélybe zuhanni, és onnan újra felállni. Nincs olyan csapás, ami után ne lehetne akaraterővel és kitartással megint magasra törni.

“A boldogság az egyetlen képesség, ami számít. És a boldogságot nem nyerheted el; a boldogság talál meg téged, de csak akkor, ha minden másnak megadod magad.”

(Sajnos a cím megtévesztő, az előzetes nem feliratos.)

Kiemelt kép: die-rote-pille.blogspot.com

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás