,,Egy ideális világban a társadalom szellemi vezetője lennék” – Miss. Sloane titkos világa

,,Egy ideális világban a társadalom szellemi vezetője lennék” – Miss. Sloane titkos világa

Pár hete, amikor elolvastam Steven Rowley: Lily és a polip című könyvet, ami ha egyszerűen akarom megfogalmazni, egy tacskóról szól (amúgy sokkal többről, mindenkinek el kéne olvasnia), elgondolkoztam kicsit. Egyre inkább tendenciává vált az elmúlt időkben állatokról írni, akár megtenni őket a történet főszereplőjévé, narrátorává, megtestesíteni őket, személyiséggel, érzésekkel és gondolatokkal felruházni akár egy macskát, egy kutyát vagy bármi mást. Az ilyen könyveken sokszor érződik egy csipet állatjogi mozgalom, az állatvédelem fontosságát nyomatékosító szándék. Jó példa erre mai alanyom, egy ifjú 17 éves kis tehetség, aki álnéven építgeti titkos írói világát.

Miss Sloane személyiségéről és szavairól szivárog a szarkazmus és a szélsőségesség, illetve én felfedeztem némi humort is. Írásai nincsenek teletűzdelve jelzőkkel, leírásokkal, nem használ bonyolult szépirodalmi nyelvet. Miss Sloane nyelvhasználata nagyon mai, kortárs és egyszerű. Úgy talál rajtunk – olvasókon – fogást, úgy állít minket a tükör elé, és veszi le a szemellenzőnket, hogy abban nincs semmi pofátlan, szinte észre sem vesszük, csak miután elgondolkoztunk. Ahogy az interjúból is kiderül majd, Miss Sloane célja pontosan ez: a gondolatébresztés.

Nagyon fiatal még, de ugyanakkor céltudatos. Egyelőre még nem tárja a világ elé az írásait, csak a fiókjában őrzi, azonban most kivételt tett, és kaphattunk belőle egy kis ízelítőt. Olvassátok el Miss Sloane-vel készített interjúnkat és ismerjetek meg egy szeletet az írásaiból.  

Kép forrása: Pinterest

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Nos. Miss Sloane álnevet használó, 17 éves leányzó vagyok. Eszközöm a szarkazmus és az (elenyésző) intelligenciám. Egy ideális világban a társadalom szellemi vezetője lennék, és törvénybe iktatnám a vegánságot. Írni 2011-ben kezdtem iskolai kereteken belül. Akkori magyartanárom írói vénát vélt bennem felfedezni, ám ezen affinitások 2013-ban háttérbe szorultak iskolaváltásom miatt. Ekkor szünet következett alkotói pályámban, egészen 2016-ig, mikor is magamagam szórakoztatására megint elkezdtem írogatni. Innen pedig egyenes út vezetett ide.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Művészet?! Hogy mit is jelent? Talán szélsőséges érzelmeim és gondolataim kifejezése. Ha úgy tetszik a mentális Pandóra szelencém kinyitása.

… mi lenne, ha ketten írnánk a könyvet? Közösen. Nyilván a te neveddel jelenne meg, de közös munka lenne. Te lennél a kreatív, én meg az igényes. Te a mainstream, én az alternatív! Képviselhetnéd azt az egyszerűséget, mellyel ezt a könyvet írtad, de én kicsit fölturbóznám a fentebb stíllel. Így, ha kudarc lesz, akkor az a kettőnk kudarca, és jót röhöghetünk rajta. Na, mit szólsz?
– Úristen, milyen értelmisége macskám van?
– Ne már, ne bagatellizáld el! Mocsok jó könyvet tudnánk együtt írni! Legalábbis egy próbát megér!
– Jó. Megpróbálhatjuk. De miről szóljon?
– Szóljon egy macskáról, meg egy nőről.
– Mint mi?
– Igen, mint mi. Írjuk meg a történetünket. A nő és a beszélő macska. Na, mit szólsz?
– Nekem tetszik? De ez nem veszélyes? Mármint rátok nézve „állatokra”?
– Nem, senkinek sem kell megtudnia, hogy én mondtam ezeket neked! Majd azt mondod, hogy ez egy szatíra, egy társadalomkritika.
– Legyen, de az irodalmi Nobel-díj az enyém lesz!
(részlet a Cselló c. műből)

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Nem tudom, hogy mit adok. Csak remélem, hogy egy kis gondolatébresztést.

A Nap már magasan jár, mikor egy fadarab úszik felém. Mi? Úristen, ez nem fadarab! Ez egy ember. Szeme csukva, arca fehér. A vízbe vetem magam, elkapom a karját és kirángatom a partra. Mit fog szólni otthon az asszony: Drágám képzelt fogtam egy embert! Nem is akármilyen embert, ez az Angyal Pali. Jézusom, ez már megint betegre itta magát, olyan sorsa akar jutni, mint a bátyja, a Feri?! De várjunk, nem lélegzik.
(részlet Alkohol c. műből)

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

Rengeteg emberre felnézek. Vannak bizonyos karakterek, fiktív személyek is (pl.: Elizabeth Sloane), akiket példaképnek tekintek. Annyira gyorsan váltok szemléletmódot, hogy eddig még nem talált meg az Idézet.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Minél nagyobb a büszkeség, annál nagyobb a bukás. Kímélem magam.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Engem legjobban a szélsőséges dolgok tudnak motiválni, vagy inspirálni. Imádom vagy utálom, ha valami forró vagy jéghideg. Ezen boldogságom vagy dühöm motivál, inspirál.

Kép forrása: Redbubble

Mi az, ami boldoggá tesz?

Attól függ, hogy milyen napom van.

Mik a további céljaid ezen a téren?

Valaki azt mondta, hogy manapság azokat kell tisztelni, akik nem adtak még ki könyvet. Most válaszoljam azt, hogy ki szeretném adatni egy könyvet, hogy dolgozom egy regényen.

Köszönjük az interjút Miss Sloane-nek, és sok sikert kívánunk!

Kiemelt kép: Scala Archives

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás