“Egy izzadt southern metal lemez bármikor le tud venni a lábamról” – interjú Magolcsay Nagy Gáborral

“Egy izzadt southern metal lemez bármikor le tud venni a lábamról” – interjú Magolcsay Nagy Gáborral

Magolcsay Nagy Gábor Második ismeretlen könyvét már bemutattam Nektek. Remélem már sokan elmerültetek benne azóta, és élveztétek a rejtvényeket, melyek magukkal ragadnak, és arra késztetnek, hogy ti is alkotóvá váljatok. Bár a könyvet már ismeritek, de Gáborról még biztos nem tudtok mindent. Hiszen nem csak ez az alkotás kötődik a nevéhez, mivel ez már a második kiadott kötete, de előtte is rendszeresen publikált különböző folyóiratokban és antológiákban. Sőt különféle izgalmas projektjei is készültek, ráadásul még zenét is szerez. Most ezekről is kérdeztem, és még sok másról.

A Második ismeretlen a második köteted. Mennyire más ez, mint az előző?

Az első kötetem (150°, Palatinus Kiadó, 2009 – a szerk.) egy elég vallomásos ciklus. Erősen narratív is, valószínűleg azért, mert el akartam mondani azt a történetet, ami engem egy verskönyv megírásához elvezetett. Emiatt az egy múlt felé forduló, analitikus szöveggyűjtemény. A Második ismeretlen szerintem már egy olvasóbarátabb anyag, nemcsak a rejtvényversek interaktivitása miatt, hanem azért is, mert a tapasztalataimat ezúttal nem ismertetni akartam, hanem használni, tehát a személyes történetemre úgy gondoltam, mint egy autó motorjára, ami nem látszik, hiszen a motorház elrejti, de a konstrukciót alapvetően működteti.

Egy igazán egyedi alkotásról van szó, a kép és a szöveg nem mindennapi találkozása. Hogy született meg ennek a műnek az ötlete?

Szeretem a különleges, önmagukon túlmutató köteteket és történeteket. Szerettem volna egy olyan könyvtárgyat letenni az asztalra, amely nyíltan és konkrétan kísérli meg a lírai szöveg és az olvasó közti termékeny és tevékeny viszony kialakítását. Ehhez két meghatározó eszközt választottam: vizuális költeményekben gondolkodtam, valamint elhatároztam, hogy interaktív szövegekkel megpróbálom rávenni az olvasót, hogy beleírjon a könyvbe, hogy a saját stigmái, felfedezései és megfejtései által kerüljön hozzá a lehető legközelebb a kötet.

Fotó: Dancs Enikő Bianka

Fotó: Dancs Enikő Bianka


A könyv elkészítése során Szabó Imola Juliannával dolgoztál együtt. Miért pont rá esett a választásod?
 

Mert jó ízlése van és remek a munkához való hozzáállása. Intelligens, csupaszív és szakmailag felkészült.

Nem volt nehéz valakivel együtt dolgozni, más kezébe adni a verseidet? Mennyire ment zökkenőmentesen a közös munka?

Imola volt az én kezem. Mindent az elképzelésem szerint igyekezett megvalósítani, amikor pedig úgy érezte, hogy a könyvtest szempontjából nem a legjobb irányt választom, akkor kiválóan érvelt, remek ötletekkel állt elő, így nemhogy nem esett nehezemre elfogadni az ajánlásait, de azok kimondottan lelkesítettek is.


Nem egy könnyed esti olvasmányról van szó, sokkal inkább olyanról, amely gondolkodásra késztet. Kiknek szól ez a könyv? Kiknek szántad?

Azoknak, akik szeretnek játszani, felfedezni, ismeretlen tájakat bejárni, akik érdeklődnek a kísérletező alkotások iránt, de akik nem ijednek meg attól sem, ha egy szövegben traumákkal, válságpontokkal találják szembe magukat.

Milyenek a visszajelzések? Hogy fogadták az olvasók ezt az alkotásodat?

Eddig váratlanul sok a pozitív visszajelzés. A novemberi megjelenés óta az ötödik kötetbemutatóra készülünk, február 27-én Esztergomba visszük a könyvet. Ezek az események eddig nagyszámú és lelkes közönséget vonzottak. Az eddig megjelent ajánlók és kritikák is elismeréssel fogadták, egy mértékadó kulturális magazin pedig a tavalyi év második legszebb könyvtárgyának választotta a Második ismeretlent.

Korábban is megjelent nálad a vizuális költészet, például a Metanoia Park projektnél. Mesélnél erről a projektről egy kicsit?  Hogy jött létre? Mi a célja? Kiket kíván megszólítani?

A Metanoia Park egy vizuális költészeti projekt, amelyben az általam írt szövegeket, ún. logo-mandalákat a legkülönfélébb módokon ágyazzuk képzőművészeti kontextusokba. Ezekből a versekből készültek már digitális grafikák, kollázsok, térinstallációk és videóinstallációk is. Egy jól sikerült logo-mandala minimalista eszköztárból maximális effektusokra képes. Ezt a tulajdonságot szeretném a projektben közreműködö alkotótársaim segítségével hangsúlyozni. A projekt vándorkiállításként is működik. A budapesti, kArton galériabeli bemutatkozás óta eltelt másfél évben, Győrben és Egerben mutattuk be. Számomra ez egy útkeresés a versolvasóhoz. A vizuális percepciót és a médiumváltások adta lehetőségeket kihasználva szeretném a költészet esélyeit újrafogalmazni, egyrészt a szöveg érzéki befogadásának, másrészt a költői megvalósítás szempontjából.

Fotó: Dancs Enikő Bianka

Fotó: Dancs Enikő Bianka

Azt olvashatjuk erről a projektről, hogy „A szöveg és kép szimbiózisában létrehozott műalkotások a látogatót nem kizárólag olvasásra és szemlélődésre hívják, de bizonyos esetekben a költeményre irányuló fizikai beavatkozásra is buzdítják az észlelési-olvasási lehetőségek kiaknázásának reményében.”.  Milyen fizikai beavatkozásra kell itt gondolnunk? Hogyan képzeljük ezt el?

Az alkotások között akadnak interaktív művek is. Ezek „versgenerátorként” is működtethetők. Pántya Bea egyik munkáján például kilenc darab szövegtöredék 1-1 mágnestáblán helyezkedik el, így szabadon mozgatható, tehát tetszőleges elrendezésben elhelyezve, új olvasatokat, újabb jelentésrétegeket generálhat az olvasó. De jó példa Egervári Júlia adaptációja is. Neki az elmúlt években a kelt tészta adja a munkái alapanyagát, mind nyers és sült formájában. Munkája nyomán a kiállítóteret tulajdonképpen gyúródeszkának használhatják a látogatók, ugyanis a különböző szövegsablonok segítségével tésztából lehet különböző gondolatokat előállítani. Aztán a szavakat újra összegyúrni, újra kinyújtani, és újabb gondolatokat „kisütni”.

Látható lesz még ez a kiállítás valahol mostanában?

Debreceni érdeklődés van evidenciában, illetve pécsi és soproni lehetőségek vannak a látóteremben. Mindenképpen szeretném tovább utaztatni, és a kiállítást befogadó városhoz kötődő képzőművészek munkáival tovább bővíteni az anyagot.

Ashes of Cows név alatt zenei alkotásaidat is megtalálhatjuk. Mióta foglalkozol zenével is?

7 évesen kezdtem zeneiskolába járni, de zenei ötletek megvalósításán csak 2010-ben kezdtem el dolgozni. Egyelőre sajnos nem tudok profi módon foglalkozni ezekkel az ötletekkel, mert a civil foglalkozásom és az irodalom mellett a legritkább esetben jut időm és kapacitásom zeneszerzésre, a hangszerek karbantartására, az eszközpark fejlesztésére. Az online meghallgatható felvételek is leginkább demók, amolyan audiopartitúrák, vázlatok. Jó volna egyszer egy profi csapattal újrahangszerelni, és profi körülmények között rögzíteni ezeket az ötleteket.

Hogyan jellemeznéd az általad képviselt zenei stílust?

Az ambient, azon belül is a drone spirituálisabb, szférikus világát szeretném minél homogénebben összekapcsolni motívumszerű, gitárcentrikus megoldásokkal. Alapvetően kísérleti, egy kicsit elektronikus, egy kicsit pszichedelikus és egy kicsit rock and roll.

Vannak zeneszerzők, költők, akik inspirálnak?

A szövegeimre és a zenéimre is inkább zenei, mint irodalmi alkotások hatnak. A klasszikus értelemben vett komolyzenétől kezdve a soulon át az acid jazzen keresztül a djentig szinte minden műfajban vannak olyan szerzők és projektek, akiknek a munkái inspirációt jelentenek számomra. Szeretem az elegáns és gondolkodó zenét, de a legfontosabb, hogy érzéki és leleményes legyen. Például egy izzadt southern metal lemez bármikor le tud venni a lábamról.

Mik a jövőbeli terveid? Lesz újabb könyv? Újabb projektek?

Két könyvterv hever megkezdve az asztalomon. Az egyiket nagyon szeretném még idén kidolgozni. A Második ismeretlent szeretném vidéki városokban is bemutatni, a Metanoia Parkot pedig tovább bővíteni.

 

Köszönjük Magolcsay Nagy Gábornak a válaszokat, és további sok sikert kívánunk!

(A kiemelt kép Antal Ágota fotója)

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*