Egy könyv a rejtőzködőknek: Anna Gavalda – Billie

Egy könyv a rejtőzködőknek: Anna Gavalda – Billie

Szeretem Anna Gavalda írásait. Pontosan azt az egészen egyedi esszenciát adja vissza regényeiben, ami csak egy franciára lehet jellemző. Megnevez egy helyet, egy régi sanzon címét, avagy egy klasszikust, és máris mosolyra húzódik a szánk – ó igen, a fűszer megvan.

Mégis, ami miatt első helyen szerepel nálam, az az egyedi humorérzék, ami sokszor az iróniával vállvetve gördül végig a sorok között, még a legmegrázóbb könyveiben is helyet kapva. Szereplőit tökéletes pontossággal képzelteti el velünk, az egészen apró részletekig, a lélektanra is különös figyelmet fordítva. Sokszor volt olyan érzésem, olvasva egy-egy karakterről, mintha az én lelkem lenne terítéken, éreztem, ahogy a szereplő mellett fekszem a csillagokhoz beszélve, magamat kiadva, elmesélve, választ várva, szemrehányást téve.

kép: libri.hu

kép: libri.hu

Billie című könyve két fiatalról szól, akik cipelik a maguk keresztjét. Egyikük Franck, homoszexuális, ami egyfajta harcot képez magában, az elfogadás/elfogadtatás és a megfelelési kényszer harcát, és Billie pedig (a mindenki számára jól ismert Billie Jean dal után ) fájó gyermeki emlékeitől nem képes szabadulni. Illetve annak tudatától sem, hogy ő csak egy vidéki lány, szókimondó, bevállalós, aki néha túl messzire megy. Mégis szerethető, mert beismeri hibáit, s mindezek talán csak az álarc részét képezik. Csupán a kirekesztettsége miatt érzett harag megnyilvánulásai ezek.
Sorsuk összefonódik, amiből barátság kerekedik, ők lesznek egymás számára az egyik legfontosabb szerep betöltői az életben. A megértő társé. A baráté. Aki mindenki mellett kellene hogy legyen.
Különös kapcsolat az övék, amit az egész regényen át Billie szemszögéből olvashatunk.

“Csak áradtak a csillagok mindenfelől és olyan érzésem támadt, mintha felmelegítenék az éjszakát. Mintha napfürdőt vennék a sötétben.”

Az ok, ami miatt ezt a könyvet választottam tőle, az az, amiért én is azon nyomban rohantam megvenni…
A rejtőzködőknek ajánlja ezt a regényét. A láthatatlanság harcosainak, akik a társadalom peremére kerültek, és reggeltől estig levegő után kapkodnak, ha nagy küzdelmek árán mégis meg szeretnék valósítani önmagukat.
Ha nem is a társadalom peremén állva, ha nem is homoszexuálisként, vagy szegény vidéki lányként, de mindannyiunknak lehet démonokkal teli múltja, egy-egy tulajdonsága, amit nem tud, elfogadtassa-e másokkal, vagy száműzze magából. Na meg persze ott vannak a mázsás súlyok, amiket cipelünk át a hétköznapokon, a hétvégéken és az ünnepnapokon, mintha csak ez lenne a feladatunk. Mintha sosem lenne kiút egy egyszerű halandónak a mókuskerékből.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik valóban láthatatlanná válnak néha, mert úgy érzik, nincs miért megmutatkozzanak. Merítsenek erőt és higgyék, érdemes vállalni önmagukat, az pedig kutya kötelességük, hogy kihozzák magukból a legjobbat. S ha mindemellett csak egyetlen olyan társat találnak, aki anélkül is tisztában van az értékükkel, hogy ezt fitogtatnák, akkor már boldogok lehetnek.

A cikket írta: Szőke Krisztina

Kiemelt kép: www.lefigaro.fr

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.