Egy könyvespolc szíve-lelke – avagy mi alapján rendezzem a könyveim?

Egy könyvespolc szíve-lelke – avagy mi alapján rendezzem a könyveim?

Nos, amikor belekezdtem a cikk írásába, rögtön felmerült bennem az alapvető kérdés: rajtam kívül vajon hányan vannak, akik számára fontos, hogyan rendezik be a könyvespolcukat? Hiszen azok csak könyvek – hallom máris a két oldalról érkező hangokat, szinte látom a fejcsóválást…

Azt hiszem, ebben a kérdéskörben nagyjából három típust tudnék megkülönböztetni:

1.       a könyvmoly, akinek ez egy soha véget nem érő élet-halál harc – elvégre ahányszor új darabbal érkezik haza, felül kell írnia az előző rendszert,
2.       a rendezett, akinek a lelki békéje megköveteli, hogy akár a lakás többi része, a könyvespolc is esztétikus legyen,
3.       az, aki most a szemét forgatja, vagy már régen bezárta a cikket – vagyis akit az egész probléma teljesen hidegen hagy, és az efféle rendezgetést felesleges időtöltésként fogja fel, hiszen ehelyett rengeteg más tevékenységgel is elütheti az idejét.

DSC_1295
Senki sem lepődik meg, ha elárulom, én az első csoportot erősítem – számomra kardinális kérdés: hogyan, mi alapján rendezzem el a könyveimet? Ha valaki olyan nagy könyvgyűjtögető, mint amilyen én is vagyok, annak nem csak szép, de hasznos is, ha van egy – legalább saját maga számára átlátható – rendszere, hiszen így rögtön tudja, mit hol talál.  Szeretem, ha szemet gyönyörködtető; ha örömmel tölt el, amikor ránézek, ugyanakkor szükséges, hogy praktikus is legyen.

A legalapvetőbb kérdések és problémák, amelyek ilyen alkalmakkor felvetődnek:

1.       sosincs elég polc – ha épp most vásároltál újat, valószínűleg akkor sem…
2.       író, műfaj, abc sorrend, szín, magasság, kedvencek – mégis mi alapján csoportosítsunk?
3.       több sor, vagy egy sor? – ha a polcaink elég nagy mélységgel rendelkezne, de kevés a helyünk, megoldás lehet, ha egymás mögé is felsorakoztatjuk őket, bár nem a legpraktikusabb elrendezési mód (én sajnos kénytelen vagyok alkalmazni).

DSC_1300
Rengeteg minta, lehetőség és variáció széles tárháza áll előttünk.
Az otthoni könyvespolcom (hosszadalmas és nehézkes) átstrukturálásakor én ezek közül többet is bevetettem: amelyik írótól viszonylag sok könyv van a birtokomban (közülük egyértelműen Agatha Christie viszi a prímet), nagyrészt külön polcot kaptak; máshol az egymáshoz témájukban hasonló sztorik csoportosulnak, és persze megvan a kedvencek gyűjtőhelye is. Sőt, bevallom, néhány esetben előre kerültek azok a példányok, amelyek egyszerűen csak annyira szépek, hogy jól esik ránézni…

Az albérletben nehezebb dolgom van- sajnos viszonylag kevés hely áll rendelkezésemre, így a kötetek egy része az asztalon csoportosul különféle kupacokban, illetve a polcon minél praktikusabban egymásra és egymás mellé szorítva a többi, hogy kevesebb helyet foglaljanak.
Úgy gondolom, egy polc feldobható még apró dekorelemekkel, személyes tárgyakkal is: nálam egy-két fénykép, gyertya, kis szobor vagy díszdoboz kapott még elenyésző helyet.

DSC_1298
Nem árt figyelembe vennünk, hogy egy könyvespolc be- vagy átrendezése viszonylag sok időt és energiát emészt fel, ha valaki tényleg rendesen, valamilyen tematika szerint szeretné megvalósítani, ezért azt javaslom, tervezzétek meg előre, milyen szisztémát fogtok használni, mi hova kerül, sőt az is sokat segít, ha kupacokba, csoportokba rendezitek a könyveiteket.
Ötletet több helyről is szerezhetünk: az interneten temérdek inspiráló képet és cikket találunk ezzel kapcsolatban, illetve megéri szétnézni egy könyvtárban vagy könyvesboltban is.
Ha ezek valamelyikének labirintusszerű polcrendszerébe tévedünk, nem mindig könnyű az eligazodás – azt vettem észre, hogy minden egyes helyen egy kicsit eltérő tematikát alkalmaznak, ami épp elég, hogy egy kicsit összezavarja az ott bolyongó érdeklődőt. A legtöbb helyen a tematikus elrendezés, illetve a betűrend az uralkodó szervezőerő, de manapság már a könyvtárakban is kialakítanak egy külön részt a bestsellereknek, a kötelező olvasmányoknak, a fantasy- és krimiirodalom képviselőinek, sőt ha erre van lehetőség, a gyerekkönyvek külön emeleten helyezkednek el.

Sajnos amit sehogy sem úszhatunk meg, a takarítás. Hiszen ha nem tudjuk hermetikusan elzárni a világtól, portól és mocsoktól a polcunkat, (túl) gyakori időközönként meg kell bolygatnunk a rendet, bár én úgy gondolom, az állandó le-fel pakolászás kemény testmozgásként is felfogható, így elmondhatjuk, hogy az olvasás nem csupán szellemünket tartja karban, hanem fizikumunkra is jó hatást gyakorol.

Ha esetleg a cikk hatására képtelen voltál tovább halogatni, és rögvest átrendezted a könyveid, mindenképp küldj egy fotót számunkra, hogy megoszthassuk az oldalon – ha pedig egyéb kérdésed lenne, ne habozz feltenni 🙂  

Szerző:

Kata
"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."

Szólj hozzánk!