Egy könyvmoly bloggerina – interjú György Teklával

Egy könyvmoly bloggerina – interjú György Teklával

A könyves blogjára bukkantam rá egyszer és követőjévé váltam, mert könyvajánlói őszinte és tartalmasak voltak, nagyon sokszor egyet is értettem kritikáival és sokszor szerettem meg könyvet úgy, hogy ő ajánlotta. Facebook oldalán rendszeresen kommunikál olvasóival, nemrég elindult személyes blogja is, melyben apró gondolatmorzsáit osztja meg velünk. Jeles példa arra, hogy egy könyves blog is lehet sikeres! Most pedig pár kérdés keretén belül faggatom György Teklát, milyen is ez a könyvmoly bloggerina élet? 

kép: György Tekla Cintia

kép: György Tekla Cintia

Mióta vezeted a könyves blogod? Miért kezdted el, és mik a további terveid vele?

2013 novemberében kezdtem írni, tehát kettő éve. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem neki, mert úgy gondoltam, hogy én is megpróbálkozom a témával. Akkoriban épp egy hosszabb olvasási válságban voltam, szóval részben ennek az orvoslásán is gondolkodtam, illetve grafománként nem az a kérdés, hogy írok-e, hanem hogy mit.

Kezdetben csak egy „van”-dolog volt, nem is igen foglalkoztam vele, majd szépen lassan igazi hobbi lett belőle. Manapság nem csak hobbi, hanem felelősség is a kiadók, az olvasóim felé. A kiadók ha a rendelkezésemre bocsátanak egy könyvet, akkor nem akarom megváratni őket a véleményemmel, ergó mindenképpen írni szeretnék róla minél előbb; az olvasóim pedig nyilván várják a friss bejegyzéseket, őket pedig ezzel nem szeretném cserben hagyni.

A további tervek között szerepel egy YouTube-csatorna működtetése, ami nem átvenné a blog helyét, csak kiegészítené, de ez az elképzelés egyelőre áll, egyéb okok miatt. Konkrét terveim jelenleg nincsenek, viszont igyekszem aktívan kihasználni a blog adta lehetőségeket.

Hány könyved van összesen? Hogyan szerzed be őket?

Pontosan nem tudom, hogy hány könyvem van, egy könyves adatbázis szerint közel 250, de ez a szám csalóka lehet, mert nem biztos, hogy mindegyik kötet benne van. Ami a beszerzést illeti online szoktam megrendelni a könyveimet, és boltban veszem át, illetve recenziós példányok is érkeznek hozzám, így jönnek a könyvek.

Rendszeresek a könyvajánlóid, vannak heti zárások is – mikor olvasol és mennyi idő kell kb egy könyv elolvasására és kivesézésére?

Olvasni a szabadidőmben szoktam, és sokan kérdezik, hogy mikor jut időm ennyi könyvre. A válasz egyszerű: nem nézek tv-t, nem járok bulizni, sokkal inkább annak a híve vagyok, hogy egy bögre teával vagy kávéval bekuckózzak, és olvassak – főleg így ősszel. Budapesten az utazás is sok időt tesz ki, általában ilyenkor is az éppen aktuális könyvemet szoktam bújni, így pedig ha összeadjuk, akkor elég sok óra jön ki.

Az, hogy egy könyv elolvasására mennyi idő kell, nem tudom sajnos, mert nagyon sok dologtól függ: például oldalszámtól, nyelvezettől, vagy hogy nekem mennyi időm van rá. A kivesézés általában úgy zajlik, hogy leülök a gép elé, és egy szuszra leírom a gondolataim – van, hogy ez kettészakad, de semmiképpen sem szoktam hetekig húzni a dolgot. Régen rögtön, olvasás után írtam meg a bejegyzéseket, mostanában tudatosan hagyok magamnak néhány napot, vagy akár egy hetet, hogy átgondoljam, ha pedig felkavart, akkor lenyugodjak.

Rendszeres követőd lévén meglepődtem és egyben örültem is neki, mikor nemrég a Petőfi TV-n egy rövidke interjúban faggattak téged John Green Papírvárosok című könyvéről. Milyen érzés volt?

Őszinte leszek: nagyon furcsa, és nagyon örültem a lehetőségnek, viszont a mai napig hihetetlen dologként él bennem. A nyaram egyik legemlékezetesebb momentuma volt, szóval ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget.

Nemrég elindult a személyes blogod is. Mesélnél erről nekünk kicsit? Hogyan vezeted a blogjaid? Van egy jól bevált rendszered vagy csak akkor posztolsz ha úgy érzed? Mennyire férnek a napi rutinba?

A személyes blogom úgy nyílt meg, hogy akkor is tudtam, és most is tartom, hogy nem kell és nem szabad mindent kiteregetni. Rövid gondolatmorzsáknak tartom fent, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy elrejtem – de ez még a jövő zenéje.

Nálam annyi tudatosság van a blogolásban, hogy „muszájból” nem posztolok, például az elmúlt időszakban is megritkultak a bejegyzések, de ennek megvolt az oka. Szerintem ha valaki sokszor csak azért ír, hogy elmondhassa, van frissítés, az olyan is lesz, ezt pedig én nem szeretném. Ha írok, akkor igyekszem úgy alakítani a megjelenést, hogy ne legyen olyan, hogy 2-3 napig minden nap van valami, aztán egy hétig semmi, inkább elosztom a bejegyzéseket, időzítem őket.
Belefér a napi rutinomba, de mindig változik, hogy éppen mire van időm, vagy mihez van kedvem. Bejegyzést csak úgy szeretek írni, ha tudom, hogy nem kell sietnem sehova, van időm átgondolni, és nem utolsó sorban szellemileg friss vagyok. Volt már olyan, hogy holt fáradtan amit megírtam, azt másnap ki is töröltem.

Milyen élmények és sikerek értek a blogokkal kapcsolatban? Mi számodra a blogolás, hobbi vagy munka? Hogy szerepel ez a későbbi terveidben?

Sok élmény ért – például az általad is említett tévés szereplés –, de emellett nagyon sok embert megismertem. Közhelyesen hangzik – és valószínűleg az is –, de szerintem nagyon sok mindent köszönhetek a hobbimnak. Kiemelni nem tudnék és nem is akarnék konkrltan egyet, mert valamilyen szinten sok szituáció, kapcsolat, találkozás, stb. ide vezethető vissza.
Nagyon örülök annak, hogy ténylegesen azt csinálhatom a szabadidőmben, amit szeretek, értem ez alatt a recenzióírást, ami azért valljuk be, nem kis dolog (legalábbis az én szememben). A blogolás hobbi, Magyarországon ebből nem lehet megélni, szerintem semmilyen témában (könyves fronton biztosan nem), de nem mindegy, hogy valakit támogatnak-e vagy sem. A hobbi és a munka talán ott kapcsolódhat egybe, hogy én például az önéletrajzomba beleírtam a blogot, mert fontosnak tartom, és egyfajta referenciaként szolgálhat – maga a blogolás nem lehet kenyérkereseti lehetőség, de hozzásegíthet egy-egy (álom)munkához. A későbbi terveimben így szerepel, mint referencia, illetve mint hobbi.

Mi leszel ha nagy leszel? – kérdezhetném, de inkább az kérdezem, milyen lenne számodra az álom munka?

Fogalmam sincs, hogy mi leszek, az álommunkáról pedig csak sejtéseim vannak. A nyelvismeretemmel szeretnék előbbre jutni, terveim szerint pedig Skandináviában szeretnék élni. Megtanultam, hogy nem szabad nagyon részletes terveket szőni, szóval jelenleg úgy vagyok ezzel az egész jövő-dologgal, hogy az egyetemen elindultam egy úton, ami vagy az enyém lesz, vagy nem.
Szívesen foglalkoznék újságírással, de más szakmák is érdekelnek. Lételemem a változatosság, a kreativitás, szóval valamilyen hasonló munkakört szeretnék. Hogy ebből mi lesz, azt még én sem tudom, de minden esetre a legjobbakban reménykedem.

 

Köszönöm a válaszokat Teklának és további sok sikert kívánok neki, az álmai megvalósításához!!

Szerző:

"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"