Egy különleges könyv egy különleges lánytól- Interjú Albert Timivel

Egy különleges könyv egy különleges lánytól- Interjú Albert Timivel

Ismerek egy lányt, aki valóra váltotta az álmát. Író lett. Pályafutását bloggerként kezdte,  majd a világhálón különleges stílusával, páratlan szóhasználatával, szívhez szóló bejegyzéseivel elért népszerűsége után, úgy döntött, a virtuális naplóból könyv lesz. A Gipsz égbolt megjelenése után mesélt nekem Albert Tímea.

Egy régi interjút hoztam el Nektek, melyet eddig nem publikáltunk. Azóta már sok minden történt, sokan olvasták a könyvet, sokan nyertek erőt Timi szavaiból. Az interjúba belecsempésztem néhány képet, melyekből kiderül, mennyien is szeretik Timit és alkotásait.

lendü

Milyen érzés volt először a kezedben fogni a saját könyved? Egyáltalán milyen érzés, hogy van egy könyv, amit te írtál?

Kiskoromban sokszor elképzeltem, hogy ha megjelenne egy könyvem, akkor biztosan kiugranék a bőrömből. Aztán néha előszedtem ezeket az álmaimat, néha eltemettem őket. És most, hogy megvalósult, nagyon nehéz elhinni. Csak állok földbegyökeredzett lábakkal. Izgalmas érzés, mely naponta hoz új színeket.

A könyved ugyebár a blogod bejegyzéseiből született meg. Mióta blogolsz, egyáltalán miért kezdtél blogot írni?

Pontosan három évvel ezelőtt hoztam létre az első blogom. Szerintem a személyes jellegű blogok legtöbbje hasonló okok miatt születik: közlési kényszer, meg nem értettség, túl sok szabadidő. Bennem is ezeknek a keveréke munkálkodott, ha jól emlékszem. Hirtelen döntés volt. Előtte nem is nagyon olvastam mások blogját sem. Leültem a gép elé, és regisztráltam.

Több blogod is volt már. Összesen hány és milyen jellegűek?

Már nem is tudom pontosan, talán 4-5 darab volt összesen. Mind hasonló volt, mint a jelenlegi. Egy kivételével, amit szándékosan azért hoztam létre, mert kíváncsi voltam, hogy tudok-e úgy írni, hogy mások nem ismernek rá. Vagy úgy, hogy teljesen az eddigi írásaim ellentéte legyen. Ezek legtöbbje vers, és velük is vannak még terveim.

lenddd

Némelyik blogod egyszer csak eltűnt. Miért szüntetted meg őket? A mostani megmarad?

Eddig két nagyobb lélegzetű blogot töröltem, egy-egy életszakasz lezárásával. Nem mintha azokat az emlékeket a kukába kívánnám dobni. De sajnos nem lehetett úgy megoldani, mint egy füzetbe írt naplóval, hogy becsukom, felteszem a polcra, és ha akarom, nem nyitom ki soha többé. A jelenlegi még egy ideig biztosan megmarad.

Mi alapján válogattad össze a bejegyzéseket, melyek bekerültek a könyvbe?

Próbáltam azokat kiválogatni, amiket nem csak úgy elolvas az ember, hanem el is gondolkozik rajta. De néhány könnyedebb bejegyzést is beletettem, hogy oldottabb legyen. Szerintem elég jól sikerült a könyv szerkezete, ahhoz képest, hogy csak blogban szereplő írásokból állt össze. Tehát utólag nem írtam bele semmi újat a könyvbe. Egyfajta kihívásként éltem meg, hogy meg tudnám-e így oldani.

Hogy lett a blogból könyv? Mennyire volt bonyolult az út a világhálótól a nyomdáig?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen én csak az álmodozási fázist éltem meg, hogy bárcsak lenne egy könyvem, aztán pedig találkoztam valakivel, akinek volt egy nyomdája. Az egész a véletlen műve volt. (Persze nem hiszek a véletlenekben.) Aztán megbeszéltük, hogy jó lenne, ha még év végére elkészülne. Volt egy terv a fejemben, és a bejegyzések is megvoltak, aztán két nap alatt, alvás nélkül, de sikeresen összeillesztettem. A tördelést és minden más terhet pedig, nagy örömömre levették a vállamról. Mindennel együtt talán két hónap sem kellett. A borítót is sikeresen megterveztük Egri Mónikával, hálás köszönet érte! A többes szám, csak azért mókás, mert e-mailben elmagyarázni, hogy hova mit szeretnék, számomra nagyon szórakoztató volt. A hab a tortán, vagy a cseresznye a tejszínhabon, hogy Mónival is a blogon ismerkedtem meg.

lendd

Ha röviden össze akarnád foglalni a könyv tartalmát, mit mondanál?

Sokan azt fogják gondolni, hogy csak szerelemről szól, esetleg viszonzatlan szerelmekről. Na ők azok, akik tévednek. Emberekről szól. Kapcsolatokról. Túlélésről. Mikor sötétségről írok, a fény felé megyek. Mikor csendről, a belső dallamot keresem. Kimerevített pillanatképeket mutatok, filmkockákat. Tünékeny illúziókat és erőteljes víziókat. Megállítom az időt, és bemutatom a boldogság lehetőségét. Mindezt úgy, hogy szinte észre sem veszik. Mindenki lelkéhez a saját nyelvén próbálok beszélni.

Kiknek ajánlanád a könyvet?

Bárkinek, akiben van elég nyitottság. Aki nem feltétlenül kész igazságokra vágyik. Vagy aki szeret a sorok között keresgélni, kalandozni. Persze ez az én nézőpontom. Sokan biztosan le fogják tenni, mert néhol túl szomorú, vagy túl igaz. De akikben lesz elég bátorság, hogy megismerkedjenek velem, azok észrevétlen magukhoz is közelebb kerülnek majd.

A blog egy elég személyes műfaj, nem féltél, hogy túlságosan kitárulkozol és esetleg olyanok is olvassák a könyvet, akiknek nem akarsz ennyit mutatni magadból?

Pont ma írt nekem egy lány, hogy milyen bátorság kell ehhez, hogy szinte az elejétől fogva felvállaltam, hogy ki vagyok. Bár azért három évvel ezelőtt még nem lehetett pár másodperc alatt ilyen könnyen „lenyomozni” az embert, mint most. De tulajdonképpen soha nem éreztem ennek a súlyát, vagy veszélyeit.

Mióta megjelent a könyved, többen olvassák a blogod?

Igen, többen olvassák, bár ez a fajta cél egyáltalán nem vezérelt. Inkább a fordított mechanizmus számomra a lényeg, hogy a blog olvasói a kezükben tarthassák a könyvet. Nem az ellenkezője, hogy a könyv olvasók naponta értesülhessenek rólam. Bár a kettő előbb vagy utóbb úgyis találkozni fog, de szándékosan nem reklámoztam. Néha szükségem van arra, hogy úgy írjak le pár mondatot, hogy néhány pillanatra azt hihessem, hogy egyedül vagyok. Viszont az írás soha nem fog fennmaradni olvasó nélkül. Szétválaszthatatlan párosítás.

len

Nem féltél, hogy valaki magára ismer a könyvből, és ha magára ismer, hogy fogadja? Vagy esetleg ez megtörtént már? Vagy nem is történhet meg?

Két ember ismerhetne magára, bár szerintem az egyikőjük soha nem fogja olvasni. Viszont többen is lesznek, akik majd azt hiszik, hogy ők is főszereplői. Szeretném őket meghagyni ebben a hitükben. Volt már így a blogom kapcsán is. Valaki azt hitte, hogy még mindig olyan fontos személy a számomra, mint régen. De a világ változik

Szerintem a legtöbben már álmodoztunk arról, hogy milyen érzés lenne, ha egy könyv rólunk szólna, ha valakinek a múzsái lehetnénk. Aztán hirtelen átcsöppenünk a másik oldalra, és már nem is olyan biztos semmi. Ráadásul, amikor reménytelenül szerelmes az ember sokszor latolgatja, hogy mivel is tudná meghódítani a nagy Ő-t. És ilyenkor akaratlanul is eszünkbe jut, hogy ha megtudná, hogy írtunk róla egy könyvet, akkor biztosan szeretne. Persze nem. De ezt akkor még próbáljuk nem így hinni. Aztán megjelenik, és akiről írtuk már nem is azt jelenti, mint a történet elején. Ott állunk, kezünkben a könyv és elfog az az émelyítő érzés, hogy mi lenne, ha olvasná? Mit érezne, ha egy képet kapna arról, ami a lelkemben zajlott, mikor ott álltunk a verandán. Nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi. Talán engem lepne meg leginkább a reakciója. De ezt a kérdéskört egyelőre szándékosan nyitva hagyom. Hátha születik belőle egy újabb könyv.

Mit jelent a cím? Miért pont gipsz égbolt?

Julio Cortázar, Átjárók című könyvében szerettem bele ebbe a szókapcsolatba. Így mikor egy újabb blog címet kellett begépelnem, ideálisnak tűnt. S bár akkor még nem igazán sejtettem, (még most sem) hogy mekkora utat fog bejárni, így utólag egyfajta tisztelgés is számomra a zsenialitása előtt. Igaz számára a gipsz égbolt az átjárókat, boltíveket, árkádokat jelentette, nálam kicsit eltolódott a külvilágból, a belső világomba. És szeretném azt hinni, hogy mikor az ágyamban fekszem, és fölöttem egy hófehér mennyezet van, mégis az összes csillagképet képes vagyok látni abból a pontból. Szerintem az egész könyv ettől tud működni. Azt mutatom meg, ami amúgy is ott van, csak nem mindenki veszi észre elsőre.

Milyen volt a könyv fogadtatása? Ilyenre számítottál?

 A könyv egyfajta szellemi termék, tehát tisztában vagyok vele, hogy amennyire elfogadnak engem az életben, annyira fogják a könyvem is szeretni. De mindenki csak azt tudja bennem meglátni, ami a saját lelke mélyén van. Az üres emberek, üresek maradnak, és azt fogják mondani, hogy ez csak folyamatos szenvedésről szól. Viszont akiben ott lapul a szépség, akiben vannak kincsek, az a végére gazdagon távozik. És ahogy tapasztalom, azok talán örökre a gipsz égbolt alatt szeretnének lélegezni.

lend

Hogy fogadták az ismerőseid, hogy író lettél? Hogy fogadták a könyved?

Nekem az ismerőseim mindig furcsák voltak. Ezért is kezdtem blogot írni. Akiket szeretek, mindennél jobban szeretem. Sokszor lényegesen jobban, mint ahogy ők szeretnék, vagy képesek. Így aztán rendszerint nem értem őket. És nyilván ők sem engem. Bevallom a legtöbb ismerősöm a virtuális világon kívül nem is tud a könyvemről. Ha nem lennének közösségi oldalak, ez talán így is maradna.

Tervezed a folytatást?

A Gipsz égboltban szereplő két fejezet egy nagyobb egésznek a két fejezete. Mivel nem lehetett tudni előre, hogy milyen lesz a fogadtatása, így nem szerettem volna a kiadót terhelni. Szóval, ha lesz folytatás az egyszerre lesz szervesen az eleje és a vége is a jelenleginek. Remélem. most mindenki elkezdi várni, aki eddig még nem tette. Rajtam nem fog múlni, ennyit ígérhetek.

Az interjú óta már nem is kis idő telt el, azóta Timi második könyve is megjelent, Kopott testek meséi címmel. Reméljük lesz még folytatás! Addig pedig honlapját olvasgatva még többet megtudhattok róla, és mostani tevékenységeiről, valamint legfrissebb írásait is megtekinthetitek: alberttimea.hu

Szerző:

Gellér Zsuzsanna
*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás