Egy nő, akinek az írás ajándék – interjú Oláh Gabriellával

Egy nő, akinek az írás ajándék – interjú Oláh Gabriellával

Néhány héttel ezelőtt bemutattam nektek egy nagyon tehetséges Hölgyet, Oláh Gabriellát. Középiskolás korában kezdett el írni, majd éveken át szüneteltette, mert Kosztolányi Dezsőhöz hasonlították. És mint sokan mások, Gabi is olyan művész, aki nem más szavait szeretné eszébe juttatni olvasóinak, hanem saját, egyedi stílusával szeretné elkápráztatni az őt követőket.
Mikor újra tollat vett kezébe, többé már nem hasonlították Kosztolányihoz. Azóta „csak Gabi”, akinek írásai olyan „Gabisak”.

Hogy jobban megismerhessétek őt, készítettem vele egy interjút. Így talán közelebb hozhatom hozzátok művészetét.
Fogadjátok szeretettel!

1. Mikor kezdtél el írni?

Középiskolás koromban kezdtem el írni, de mint azt a bemutatkozásomban említettem, a Kosztolányihoz való hasonlítás elvette a kedvem az írástól. Az élet furcsa fintora, hogy édesapám halála adta újra a kezembe a tollat…

2. Mindvégig saját neveddel publikáltál, vagy volt, hogy álnév mögé rejtőztél?

Soha nem titkoltam el a nevemet, de néhány portálom Papirella néven publikáltam. De csak játszottam a szavakkal, hiszen a papír kell az íráshoz, a Gabriella adott volt, így lettem Papirella. 🙂

3. Mondd, csak, hogy kezdődött nálad ez az egész? Az irodalom szeretete, az, hogy elkezdtél írni?

Otthon gyermekkorom óta azt láttam, hogy a szüleim olvasnak, így természetes volt, hogy én is ezt tettem. Alig vártam a karácsonyokat, mert tudtam, hogy sok-sok könyv lesz az ajándék. Először a könyvek illatát élveztem, utána olvastam őket. Édesapám igazi művészlélek volt, szobrokat készített, faragott, gobelint hímzett, ha éppen nem ezt csinálta, olvasott, vagy keresztrejtvényt fejtett. Talán tőle örököltem a “művészhajlamot” .

4. Milyen hatással volt rád és a környezetedre, családodra az, hogy írással kezdtél foglalkozni?

Sokáig nem tudták, hogy írok. Már tudják és talán büszkék rám egy kicsit…Nem tudom… Hogy rám milyen hatással van az írás? Felszabadít, ajándéknak érzem, hogy kiírhatok magamból bármit, ami foglalkoztat, vagy megérint akár csak egy pillanatra is. Egy hang, egy illat, egy érzés, egy zene, egy kép, egy látvány, mindegy mi, de elszabadulnak az ujjaim és születik belőle valami…

Oláh Gabriella

Oláh Gabriella

5. Nagyon tetszenek a verseid! Mondd csak, gondolkodtál már kötet kiadásán? Vagy van valamilyen nagy terved a jövőre nézve?

Természetesen gondoltam. Ki ne szeretné, ha kötete lenne? Megfogható, lapozható, valódi kötet… jelent meg néhány versem, de kötetem nincs. Van egy e-bookom, de az nem az igazi. Ennél többre vágyom, sajnos azonban, ha valakinek nincs egy mentora, vagy megfelelő kapcsolatai, akkor súlyos pénzekbe kerül egy könyv kiadása, amely a szerzőt terheli, a haszon pedig a kiadóé…
Mindenképpen folytatom az írást, abba sem tudnám hagyni. És igen. Kötetet szeretnék…

6. Miért pont versek? A novellák, hosszabb szövegek, esetleg regényírás nem áll hozzád közel?

A magyar nyelv gyönyörű, csodálatos szavakat ad nekünk ajándékba és én szeretem ezeket a szavakat minden formában használni. Vannak rövid prózáim, meséim és szeretnék, illetve ez nem is megfelelő kifejezés, akarok regényt írni és ismerem magam, fogok is. Hogy mikor, azt nem tudom. Néhány napja elkezdtem, megírtam két oldalt és nem mentettem el, így elveszett. De bizonyára okkal. Nem azt, nem úgy kell írnom, ahogyan elkezdtem…

7. Szerinted mi a legfontosabb ahhoz, hogy egy jó vers megszülethessen?

Számomra a legfontosabb a gondolat. A gondolat szabadsága, a lélek rezdülése. Természetesen olyan prózai dolgok, mint a megfelelő szókincs, a magyar nyelv helyes használata elengedhetetlen. Úgy gondolom verset írni nem lehet megtanulni. Van verstan, de mit sem ér, ha tudom a szabályokat, de nem tudok írni…

8. Sok versed fő témája a szerelem, és az elmúlás. Mondd csak, mi az ami ezen kívül foglalkoztat? Van esetleg olyan dolog, amiről szívesen írnál, de még nem került rá sor?

Minden foglalkoztat. Azt hiszem nincs olyan, amiről még nem írtam. A szerelem…soha nem írok szerelemről, ha szerelmes vagyok. Viszont bármikor képes vagyok erről írni, ha nem vagyok szerelmes. Hiszen a szerelem nem csupán egy másik emberhez fűzhet, hanem mindenhez, ami körülvesz. Az egész élethez.
Ami foglalkoztat az az idő, a tér, a természet, az élet, a halál, a szépség és a rútság, a boldogság és csalódottság, gyakorlatilag minden. Az íráson kívül fotózom, hiszen ezzel is kifejezhetem magam. Rajzolok, mert a rajzok is a lelkem egy-egy darabjai. Már valóban csak a regény hiányzik és akkor veszek egy nagy levegőt, mert elértem egy állomásig, ami természetesen nem a végállomás, de egy megálló az utamon.

9. Ki volt rád és írásaidra a legnagyobb hatással?

Nem akarok senkire hasonlítani. Magam vagyok magamra a legnagyobb hatással. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kapok időnként olyan visszajelzéseket, hogy ezt X, vagy Y sem írhatta volna meg jobban, szebben, vagy akár azt is, hogy olyan, mintha ők írták volna. Az embert folyamatosan érik különféle hatások, amelyek visszatükröződnek akkor is, ha nem tervezi…

kép: pinterest.com

kép: pinterest.com

10. Mit olvasol a legszívesebben? Ki a kedvenc íród?

Kedvenc íróm Boris Vian. Mindent elolvastam, amihez hozzá lehet férni. Az ő stílusa rendkívüli, utánozhatatlan és megunhatatlan számomra.

11. Mit gondolsz a mai írókról? Manapság már tényleg nagyon sokan foglalkoznak (foglalkozunk) írással. Rád milyen hatással vannak? Mi a véleményed erről általánosságban?

Azt mondják, ma Magyarországon többen írnak, mint amennyien olvasnak. Van ebben jó nagy adag igazság. A mai magyar írókról nem tudok eleget. Néhányat ismerek és vannak kortárs költők, akiket szívesen olvasok. Nagy kedvencem Fodor Ákos, és Ákos, a zenész, aki úgy gondolom az egyik legnagyobb kortárs költő ma Magyarországon.

12. A mai világban egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Mit gondolsz, hogy lehetne ezt orvosolni?

Az emberek tele vannak gondokkal és terhekkel. Nehezen tudják megnyomni azt a gombot, ami kikapcsolja őket a mindennapok nehézségeiből és alkalmassá teszi őket az olvasására, az írás befogadására. Szeretem, amikor könyvet látok valaki kezében utazás közben. Nagy probléma, hogy a könyv már luxuskategóriába tartozik, olyan drága, így anyagi okai is vannak, hogy sokan, bár lenne rá igényük, a lehetőségük hiányzik egy könyv megvásárlására.
Sok mindennek kellene ahhoz változni, hogy egyre több ember vegyen könyvet a kezébe, de ez már társadalmi és gazdasági problémákat feszegető témakör. Jelen állás szerint nem látom azt az utat, ami az olvasásához visszafordítaná az embereket. És ez nagyon szomorú…

Köszönjük Gabinak a válaszokat.

Kapcsolódó linkek:
https://www.facebook.com/gabi.olah.39/info
https://www.facebook.com/pages/ArtGabriella/279757065413196
Email:  olahgabi.129@gmail.com

Oláh Gabriella:
Álommadarak
– Devecska Kata Bogyónak ajánlva, mert megígértem

Hegyes csőrű álommadarak,
soha meg nem állva
szőnek rendületlen
csodás szövetet,
melynek neve élet.

Röptük gyors és fürge,
ha elkészülnek,
rögvest újba fognak,
hiszen a lét nem lehet
még szakadtan sem szürke.

A foltok bár látszanak,
de szél sosem fúj át rajta,
amíg itt maradunk
bízvást számíthatunk
az apró madarakra.

 

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!