Ted Chiang kínai származású amerikai író, aki bár nem nevezhető termékeny alkotónak, novelláit széles körben nagy érdeklődéssel várják. Számos novelláját megfilmesítették, vagy a közeljövőben kerülnek majd a mozivászonra, ékes példája ennek az Érkezés című film, amely az író Életed története című novellája alapján készült. Eddig összesen két novelláskötete jelent meg, a második idén tavasszal látott napvilágot a Kilégzés és más novellák címmel az Agave Könyvek gondozásában.
A borító gyönyörű, rögtön sejteti, hogyha kinyitjuk a könyvet, olyan világokba nyerhetünk betekintést, amelyek rabul ejtenek. A kötet kilenc novellát tartalmaz, valamint egy függeléket, amelyben az író beszámol arról, hogyan keletkeztek az alkotások, miből merített ihletet az írás során.
A kötetindító A kereskedő és az alkimista kapuja világát a Bronzváros olvasása után nosztalgiával fogadtam. A Közel-Keleti történet időutazásra invitál minket a szó szoros értelmében, olyan kivitelben, amely Az ezeregy éjszaka meséit idézi. A második novella a kötet címadó darabja, és az egyik kedvencem. Egy számunkra nagyon idegen bolygóra kalauzol el minket az író, amelynek lakói önmaguk számára is rejtélyt jelentenek. Egy tudós önboncolásának lehetünk a tanúi, valamint egy nagy áttörésnek, amely olyan belátásra készteti a bolygó lakóit, amelyre senki sincs felkészülve. Ami éltet az a halálunkat is okozhatja? Közelebb állt a valósághoz az elsőre ellentmondásnak tűnő gondolat, mintsem bele mernénk gondolni. A Mit várnak tőlünk? az általános lélektani egyetemi előadásokat idézte vissza nekem, amikor azon vitáztunk, hogy az agyban keletkező elektromos kisülés, vagy az akarat születik-e meg előbb. A legfrissebb kutatások azt támasztják alá, amit a novella is ír. Hátborzongató belegondolni, hogy ez mit jelent ránk nézve.
A szoftveres objektumok életciklusa, valamint A tények valója, érzések igaza a nagyobb lélegzetű alkotások közé tartoznak. Sokan várják, hogy Chiang egy regénnyel is megörvendeztesse a nagyérdeműt, viszont ez a két írás tökéletes ellenpéldái annak, amitől az író korábbi novellái működnek. Igen, Chiang tehetsége a tömör és sejtelmes írásaiban mutatkozik meg. Az első kisregény esetében az is nehezítette a beleélést, hogy első szám harmadik személyben, jelen időben íródott, amely jegyzőkönyvszerűvé teszi az elmesélést. Amely a témához tulajdonképpen illett is, csak az olvasói élményt rontotta. A szülőség, a felelősségvállalás témái jelennek meg előttünk mindkét esetben egy technikai vívmány feltűnése kapcsán. Ezek az írások voltak a mélypontok számomra, bár a mondanivalójuk csöppet sem ért kevesebbet, mint a többi írásé, de a hosszas kifejtés elvette az élét a csattanónak.
Dacey szabadalmazott, önműködő dadája az egykori tanuláselméleten, inger-válasz modellen alapuló behaviorista paradigmából merít. Egykor úgy tartották, hogy a gyermek csupán egy kis felnőtt, így nincs szüksége babusgatásra és empatikus viszonyulásra, a nevelést az értelmi fejlődés szolgálatába kell állítani. Előttem Bowlby kísérlete sejlett fel, amelyet rhesus majmokkal végzett. Melyik anyát választja a kölyök? A drót-anyát, amely ugyan táplál, de melegséget nem nyújt, vagy a szőr-anyát, amely képtelen táplálni, de puha és kellemes, a biztonság látszatát kelti. Ha választhattak, az utóbbinál töltötték napjuk javát, és azok a majmok, akik csak a drót-anya “gondozásában” bízhattak, később képtelenek lettek a beilleszkedésre, nem tudtak rezonálni társaikra.
A nagy csend annak ellenére, vagy éppen azért, mert darabos és rövidke, az egyik kedvencem lett. Visszás, de igaz, hogy az ember egyre inkább az világegyetem felé fordul, és egyre nagyobb távlatokban gondolkozik, míg azt, ami karnyújtásnyira van tőle, nem becsüli. És mindezt olyan élőlények szenvedik el, akik nem tudnak ellenkezni, nem tehetnek semmit, így hát szép lassan eltűnnek a Föld felszínéről. Hány faj pusztult már ki emiatt? Az utolsó előtti alkotás pedig az Omphalosz, amely egy mélyen vallásos tudós szemszögéből írt novella. Először ez is ellentmondásosnak tűnhet, bár a történelem során nem egyszer történt már hasonló, viszont egy olyan világban, ahol szilárd bizonyítékok állnak a rendelkezésünkre arról, hogy csupán pár ezer évvel ezelőtt született a bolygó, minden kutató Isten teremtésének bizonygatójává válik. Ez ad értelmet az emberi létezésnek. Aztán jön egy tudományos áttörés, amely megrengeti mindenki hitét…
A szorongás a szabadság szédülete lett a sereghajtó, és a Nagy csendhez, valamint a Kilégzéshez hasonlóan, megszólított a terjedelme ellenére is. Tetszett a történet íve, az információadagolás jó ütemben zajlott, szemben két bő lére eresztett testvérével. A döntések tesznek minket azzá, akik vagyunk. Nem az, amit mondunk, vagy gondolunk, hanem az, ahogy végül döntünk és cselekszünk. Mindig van választásunk. De ez mennyire igaz, ha számtalan dimenziósík létezik, és mindegyik énünk másképp cselekszik? Mennyire terhel minket a felelősség, vagy mennyire engedhetjük el a gyeplőt? Kik lehetnénk egy másik világban? Érdekes témákat boncolgat a szerző, és mélyen emberi karaktereket alkot, akiknek ballépéseit és rossz döntéseit első körben elítéljük, de ha mélyen magunkba nézünk, mi is számtalanszor eljátszottunk már a gondolattal, hogy engedünk a kisördögnek. Ez az írás méltó zárása lett a kötetnek, mind tudományos hátterét illetően, mind filozófiai és erkölcsi szempontból értékes darab.
Összességében elmondható, hogy a kötet minden írása gondolatébresztő, az író meglepő, gyakran ellentétekre épülő fantáziái segítségével filozófiai és lélektani mélységekbe merülünk. Chiang novellái ugyan fiktív sci-fi történetek, amelyekbe viszont olyan aktuális témákat bújtat, amelyek egyetemesen érintik az egész emberiséget. A rövidebb, velősebb novellák fajsúlyosabbakra sikerültek, de a szerző egyik írásáról sem állíthatjuk azt, hogy klisés, vagy tartalmatlan. A kötet minden írása értékes színfoltja a kortárs irodalmi palettának.
A képek az Agave Könyvek promóciós anyaigából származnak
