Egy őszi este

Egy őszi este

Ilyenkor fekete világban élünk. Tücsökciripelős, deresalmás holdvilágban.
Nem mi létezünk. Más. A sötétség.

Valahogy így minden megváltozik, hiszen a sötétséggel a fény is megszületik.
Meghitt fény.
Mindig ilyennek képzeltem el az otthonunkat. Pislákoló sárga fénynek a hideg estéken.
Ide csak belépek, és fény és meleg és élet és..világosság.

Viszont sokszor úgy érzem, sohasem érem el az ajtónk kilincsét és tovább kell menetelnem a harmatittas levélnyoszolyán.
Bár..hiába.
Minden lépésem újra csak az ablakunkba kitett világ felé visz.
Te tetted ki nekem.
Sárga mécses zöld ablakkeretben. Ide tartozom.

Forrás: pinterest.com

Forrás: pinterest.com

Azonban még idekint vagyok.
Feketében, fagytól fehéren.
Vállam ágat karcol, markom törzset markol és leveleket fog a szélből és te csak kicseréled az ablakban a lángot.
Ennek nincs már akkora fénye…vagy csak én kerültem távolabb hazulról?

Most elvesztem. De csak egyszer nyitnád ki az ablakot, csak egyszer sietnél elém, csak egyszer hihetném el, hogy várnak rám a mécsvilág mellett. Hidegtől karcolva, párkányra borulva.
Csak egyszer bízhatnék..

És valaki újra kicserélte az ablakban a gyertyát.

Szerző:

Horváth Margaréta
"Ha itt nem találsz, keress meg ott."

Szólj hozzánk!