Sosem néztem a húgom szemébe. Sosem fürödtem egyedül. Sosem álltam egyedül a fűben éjszaka és emeltem a karjaim a csábító hold felé. Sosem mentem vécére repülőgépen. Sosem volt rajtam kalap. Sosem csókolóztam. Sosem vezettem autót. Sosem aludtam át az éjszakát. Soha egy titkos beszélgetés, egy magányos séta. Sosem másztam fára. Sosem szürkültem bele a tömegbe. Annyi mindent nem csináltam, viszont nagyon szerettek.
libri.hu
Mostanában ritkán olvasok kortárs szerzőktől könyvet, de Lori Lansens regényének borítóján rögtön megakadt a szemem. Bár a fedőlapon látható fotó nagyon igényes és szép, mégsem hittem volna, hogy egy sziámi ikerpár történetét meséli el az író.
Rose és Ruby kisvárosban születtek, egy tornádó kellős közepén. Anyjuk születésük napján elhagyta az ikreket, így a kórház ápolónője neveli fel őket férjével együtt. Bár a két lány szeretetben nő fel, számos nehézséggel kell megküzdeniük nap min nap, hiszen hiába két különböző személyiség, mégsem lehetnek soha teljesen egyedül. Rose szeret olvasni, falja a könyveket és nagyon jó tanuló. Ruby gyönyörű és imádja az indiánokról szóló történeteket. Mindkét lány teljesen más személyiség, azonban a fejükön egy kistányérnyi helyen összenőttek, így életük végérvényesen összefonódott. Ez persze egyben ajándék is, hiszen mindent megbeszélnek egymással, együtt élik át nem hétköznapi életük összes momentumát.
Teljesen hétköznapi életet élnek, csak egy kicsit több kreativitásra és együttműködésre van szükségük, mint az átlagembereknek. Hamar rájönnek, az együttműködés az, ami számukra a túlélést biztosítja, ami jelentősen megkönnyebbíti az életüket, hiszen képzeljük el, hogy bármennyire nehéz helyzetben vagyunk, mindig van valaki, aki ott van mellettünk. A lányok ezt jól tudják, és furcsaságuk ellenére nagyon szeretik egymást, a legjobb barátok, akik akkor sem tudnák elképzelni egymás nélkül az életüket, ha szétválasztanák őket.
A Darlen ikrek harmincadik születésnapjuk előtt nem sokkal rossz hírt kapnak. Kevés idejük van hátra, így Rose elhatározza, hogy egy önéletrajzot ír az életéről. Csakhogy Ruby is részt kíván venni a feladatban, hiszen állítása szerint nővére nem írhat saját magáról nélküle, hiszen minden eseményt együtt éltek meg. Ebben a furcsa kettős narrációban zajlanak a visszaemlékezések. Titkok, könnyek, nagy döntések és testvéri szeretet. Ez jellemzi leginkább a könyvet. Egy nem mindennapi élmény, hiszen az elfogadásban rengeteget segít. Empatikussá és nyitottabbá teszi az olvasót saját magával, és másokkal szemben. Keserédes történet két lányról, akik ugyanolyan emberek, mint te vagy én, mégis különlegesek. Nagyon jó könyvélmény volt számomra, és hálás vagyok a sorsnak, hogy rátaláltam a könyvtári polcokon sorakozó kötetek rengetegében, mert maradandó élményt nyújtott, és egyet kell hogy értsek a borítón szereplő írással: jobb ember lesz tőle aki elolvassa. Bátran ajánlom mindenkinek.
http://lindyloumacbookreviews.blogspot.hu/2010/10/girls-by-lori-lansens.html
