Egy távkapcsolat margójára

Egy távkapcsolat margójára

Szőke herceg fehér lovon helyett barna herceg repülővel. Adódnak olyan apróságok, hogy kétezer kilométer meg ritka találkozás, mert kinek van annyi szabadsága és pénze, hogy havonta találkozzon a másikkal. (Megsúgom, nem sok mindenki engedheti meg magának.) Aztán a Facebook üzenet csengése egy éven keresztül az egyik barátnőmtől, miszerint Én vagyok a téma. A lány, aki sajnos otthon van, aki érdekel Téged, akit akarsz, akinek írsz. Én voltam. Engem nem érdekelt ez az egész, mert messze vagy. Aztán egyszer csak kéz a kézben, csókok csattannak, majd eltűnsz.

Aztán felbukkansz újból, a semmiből, mert sajnálod, elfelejtetted. (Elfelejtettél engem?) Meg nem volt időd. (Egy üzenetre se?) Én persze elnézem és Te az életem része leszel. A barna herceg, aki megment az érzelmi nyomorból, aki felemel, aki annyira felmagasztal, hogy újból tudom szeretni magam. Mikre nem képes, ha hónapokon keresztül folyamatosan üzenetet váltasz a másikkal..

Itthon töltött két hét, néhány randi, tervek. Olyan tervek, amit nem mondasz akárkinek. Puhatolózol, hogy vajon el tudom e ott képzelni, ahol Te vagy. Igazából, ez nem is személyesen történt, hanem mindig, amikor üzenetet váltottunk. Azt akartad, hogy költözzek ki, én pedig csak mosolyogva legyintettem egyet a gép előtt, hiszen lehetetlennek tűnt. De egyszer csak ott tartottunk, hogy menjek ki hozzád látogatóba, meg te is gyakrabban jössz, megoldjuk, mert meg akarod oldani. Mert én is meg akarom oldani. Egy távkapcsolat akkor lehet működőképes, ha mindkét fél ugyanannyira akarja a másikat, az egészet, mi nagyon akartuk.

kép: weheartit.com

kép: weheartit.com

Bormámoros végig nevetett esték, egymás szavába vágás, annyira el akarunk mesélni mindent. Mert annyira tudni akarunk mindent a másikról. A pillantások mindent elárulnak, elárultak minket, látták rajtunk. Nem volt annyira szomorú a búcsúzás.. Tudtuk, hogy csak három hónap, az nem a világ, azt ki lehet bírni.

Azt mondod, nagyon fogok hiányozni, én pedig arra gondolok, hogy el se tudod képzelni, nekem Te mennyire fogsz. Nincs rá szó.. De ki fogjuk bírni. Aztán megint a költözés téma, de már nem hozzád, hanem együtt, máshova. Továbbra is csak „talán”-okkal dobálózok, viszont belül már úgy gondolom, működne, költözök, megéri, mert az életem része lettél. Mert benne vagy minden gondolatomban, ismersz, mint még soha senki, bízok benned, úgy, mint a hozzám közel állókban. (Ami nagy szó.) Mert az életem lettél.

Végre eljön az együtt töltött négy nap, Veled, kettesben. Városnézés, kikötő, park, buszozás, életem első vacsorája egy férfival. Bemutattál jó pár ismerősödnek, mint a Lány. És mindenki mosolygott, elhitték, mert látták rajtunk. Idilli hétvége, összebújós esték, lakótársaiddal iszogatás. Még őket is megnyertem magamnak, nem csak Téged. Azt hittem. Aztán eljött az utolsó nap és a Beszélgetés, amit nem fogtam fel, el se jutott az agyamig. Nem vettem észre, hogy az az ember, aki éveken keresztül rólam beszélt, akivel hónapokon keresztül napi szinten beszéltünk, aki már költözést tervezett, ez az ember burkoltan leterel. Nem voltál konkrét. Aztán pár hétbe telt mire fény derült a turpisságra, mert már mással beszélsz helyettem. Mert azt mondod, hogy te sportos lányra vágysz. Mert nem olyan volt a hétvégénk, mint amire számítottál. Mert már amikor megérkeztem nem volt az egészhez (Hozzám?) kedved. Mert általában te szakítasz a másikkal, nem várod ki, míg veled teszik ezt. De ezt se Nekem mondod, csak tudom. Mert én mindig mindent tudok. Mert azóta nem beszélünk.

Közben a közvetlen környezetemben mindenki szakít és kis idő után ki is békül, na meg távkapcsolatokba bonyolódik. Ilyenkor pedig csak arra tudok gondolni, hogy nekünk miért nem működik? Azt akartuk, hogy működjön, Te is akartad, nem csak én. De eltűntél, megint. Visszajössz, megint? Meg arra gondolok, hogy nem érdemeljük meg? Nem érdemlem meg? Hova tűnt a varázs? Nem úgy volt, hogy Mi is kivételek vagyunk? Már nem hiányzom?

Nekem hiányzol. Te voltál a véget nem érő tündérmesém.

 

Írta: Rodonit Zoé

Kiemelt kép: http://shelovesmagazine.com/

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!