„- Ha újraszületnék, nem így csinálnám a dolgokat – mondta búsan. – Bárcsak hamarabb gondoltam volna erre! Tudja, most egy kicsit úgy érzem magam, mint aki egész életén át üveggyöngyöket gyűjtögetett… miközben az igazgyöngy, ami gazdaggá tehette volna, mindvégig ott hevert a polcán. De látja… az üveggyöngyökért elpazaroltam egy életet, elvesztettem egy apát, egy testvért, egy barátot… És egy angyalt…”
Mindig is azt vallottam magamról, hogy én márpedig egy realista személy vagyok. Mindig is a Sci-fi, vagy a krimi műfajú könyvek vonzottak. Sylvia Ber: Míg elmúlik haragod című könyvét egy barátnőm ajánlására olvastam el. Be kell vallanom kissé szkeptikus voltam vele kapcsolatban, azonban most, hogy befejeztem, azt hiszem meg kell köszönnöm neki, hogy rávett az elolvasására.
Mikor nekifogtam elismerem megijedtem, hogy mennyire hasonlít az indulás az „Üvöltő szelek” bevezetőjére. Azonban hamar rájöttem, hogy ez a könyv más lesz. A történet a XIX. századi Ausztráliában játszódik, pontosabban Queensland erdők borította vidékén. Egy angliai leányiskolában nevelkedett fiatal lány érkezik nővéréhez, hogy férje halála után társaságot biztosítson az özvegy úrhölgynek. Egy városba tett látogatásuk alkalmával Joanne figyelmét egy kocsmai verekedés kelti fel, ahol egy szemrevaló ifjú küzd jóval, termetesebb ellenfelével. Mivel a lány sosem látott még félmeztelen férfit, az ifjú gyönyörű teste, barna bőre, arányos alakja, feszülő izmai, verejtéktől csillogó mellkasa igencsak elnyeri a lány tetszését. Azt hiszem valahol ezen a ponton fogott meg a történet! Ettől fogva, már csak azt vártam, hogy mikor találkoznak újra, mi lesz a folytatás, mikor kerülnek közelebb egymáshoz. Egyszerűen magával ragadott.
Nem kellett hiába várnom. Következő találkozásuk alkalmával, az ifjú,- kiről kiderül, hogy egy épp büntetését töltő fegyenc,- kiszabadítja a hölgyek kocsiját a sárból, hogy folytatni tudják útjukat a Winderai templom fele. Minden lány, nő, hölgy, asszony fantáziáját megmozgatja a tiltott szerelem, egy igazi rosszfiú, egy megváltoztatható férfi. Valamiért igencsak erős vágyat érzünk az ilyen dolgok iránt még, ha meg is próbáljuk letagadni.
Egy másik történetszálon megismerjük Kyle-t, egy fegyencet, aki a fatelepen tölti büntetését, és aki két társával együtt megszökik… Terve miszerint túszul ejti az előző vasárnap kisegített úrhölgyeket, hogy majd kiváltsa velük szintén büntetését töltő öccsét, még társai tetszését sem kimondottan nyerték el. Kyle azonban döntött. Véghez is vitte a szökést, sőt a hölgyeket is sikerült fogjúl ejtenie. Míg Margaret folyton a szökést tervezgeti, húga, Joanne, minél több időt tölt Kyle társaságában, minél jobban megismeri, az ifjút annál inkább reméli, hogy terve sikeres lesz, és egyre inkább kezd, számára eddig ismeretlen, érzelmeket táplálni a szökött fegyenc iránt. A történet ezen részén, szerintem kissé mindenki magára ismer, rájövünk, hogy valóban mennyi mindent hajlandóak vagyunk elnézni, egy olyan embernek, akit szeretünk. Talán ez a párhuzam tette számomra annyira tetszetőssé a történetet, és szimpatikussá Joanne-t, aki hatalmas csatát vív magában.
Miután Kyle sikeresen hajóra teszi két szökevény társát, Margaretnek végül, csak sikerül megszöknie, és bitóra juttatja árulásával az ifjú fegyencet, amivel húga szívét mély fájdalmas gyászba taszítja. Már nem is tudom mikor sírtam utoljára egy könyv olvasása közben, vagy akár egy filmen, most azonban annyira átérezhető volt a lány fájdalma, annyira magával ragadott a képzelet. Szinte éreztem a cella kőpadlóját, hideg levegőjét, bűzét, ahogy Joanne búcsúját hallottam vízhangozni a fejemben. Elszoruló torokkal, dobogó szívvel reménykedtem, hogy valami csoda folytán mégis megesik a prefektus szíve az ifjak fájdalmán és elengedi Kyle büntetését és hatalmas Happy End lesz a történet vége. Ez a vágyam azonban nem teljesült. Az akasztás megtörtént. Némi vigaszt nyújtott,hogy Margaret megbánása jeléül kiváltotta Kyle öcsét a fegyenctelepről, és még az akasztás előtt biztosította Kyle-t, hogy gondját fogják viselni a fiúnak. Ennek tudatában Kyle megnyugvással állt a kötél alá.
Nem sokkal az akasztás után, megjelent,egy rejtélyes vadász, akiről a helybeliek meggyőződéssel állították, hogy egy szellem. De vajon valóban szellem volt, és ha igen kinek a szelleme tért vissza? Milyen céllal jött pont erre a vidékre? Joanne hatalmas gyászában Christian ápolását tűzte ki egyetlen céljának. A fiú felépülése után, én valahogy befejezettnek gondoltam a történetet azonban a kötet egy jó része még hátra volt.
Kérdések hosszú sorával folytattam az olvasást, és ennyi fájdalom és veszteség után is valamiért reméltem, hogy csak jó vége lesz ennek a történetnek. Milyen is az ember. Mennyire képesek vagyunk ragaszkodni a reményeinkhez, a boldogság iránti vágyunkhoz. Talán ez az általam is jól ismert érzés tette ennyire jóvá ezt a könyvet, mert nagyon magamra találtam eme régi lapok sorai közt!
Ki lehet az a vadász? Joanne hogyan volt képes, ennyi árulás után nővéréért feláldozni magát és vállalni helyette a megbélyegzést és a szégyent, vagy talán nem is Margaret megvédése volt a célja? Ki a mesélőnk, aki annyira biztosan állítja, hogy ő tudja az igazságot a szellemlovas legendájáról.
Hatalmas lelki felüdülés volt számomra ez a könyv. A gyönyörű leírások melyek olvasása közben magam előtt láttam Ausztrália lehengerlő szavannáit, a bambuszerdők szegélyezte ösvényeket, a Jacaranda fák elkápráztató színét, a kenguruk, emuk, struccok csoportjait, ahogy mit sem törődve az ember gondjaival békésen élik mindennapjaikat, szinte éreztem az orchideák illatát,éreztem a birtokok házainak méltóságteljes auráját, a szelet amint Joanne ruhájába kapott lovaglás közben. Egyszóval lehengerlő képzeletbeli világba kalauzolt el a könyv. Magabiztosan merem ajánlani mindenkinek, aki szeretne egy kicsit elveszni az elmúltszázadok világában. Aki még hisz szerelemben, az emberi mocskos természet megbocsájthatóságában, a tiszta szív hangjának erejében, vagy csak picit szeretne elszakadni a mindennapok szürke mókuskerekétől. Olvassátok el!! Megéri!
Kiemlt kép: https:https://sporteluxe.com/these-are-the-most-instaworthy-spots-in-nsw-to-see-the-jacaranda-trees/
