A pesti szleng anno csak kalef-nek hívta a hajdankori Moszkva teret, ami napjainkban a Széll Kálmán tér nevet viseli.
A téma most kiemelt aktualitású, hiszen a Kiscelli Múzeumban október 2-ig tekinthető meg Simonovics Ildikó és Maczó Balázs #moszkvater – A Széll Kálmán tér története elnevezésű kiállítása.
A tárlatot mindazoknak ajánlom, akik szeretnének kicsit nosztalgiázni az ikonikussá vált Moszkva téri óra alatt, miközben megcsodálják a térhez fűződő történelmi emlékeket.
Ha már időszerű a dolog, kaptam az alkalmon és megnéztem Török Ferenc 2001-ben készült Moszkva tér címet viselő filmjét, ami a rendszerváltás idején játszódik, és az éppen akkor érettségiző négy fiatal (Petya, Kigler, Rojál, Csömör) mindennapjait viszi színre.
Kép: www.parokia.hu
A négy srác habitusa olykor már döbbenetesen különböző, mégis jó barátokká kovácsolódnak össze a 20. századi budapesti, nagypolgári életstílus közepén. A leglényegesebb dolgok persze az aktuális bulik, a csajok, az italozás, és néha árnyékot vet a jókedvre a közelgő érettségi, és a felnőtté válással járó nehézségek.
A történet középpontjában a szolid, nagymamája (Pápai Erzsi) által felnevelt Petya (Karalyos Gábor) áll, aki bár a legvisszafogottabb természetű a sorban, mégis könnyűszerrel benne van bármelyik buliban, amivel akár kicsit is kitörhetnek a hétköznapi szürkeségből. A mesterkéletlen, fiatalos hangvételű jelenetek gördülékenyen adják ki a végén a kerek egészet, és a már-már megbotránkoztatóan szemtelen párbeszédek zökkentenek csak ki a realista, nosztalgikus hangulatból.
„Ságodi: Ez nem igaz! Figyeljetek, ne dohányozzatok már, mert rohadtul idegesít!
Kigler: Köszönni luxus, te buzeráns?
Ságodi: Köszöntem. Vedd le a patádat!
Kigler: Na, és ki hallotta, he?
Ságodi: Anyád.
Kigler: Mi az, hogy anyám, te kis KISZ-es?
Ságodi: Nem vagyok KISZ-es, te újgazdag paraszt!”
Kép: www.moovie.cc
Az életszerű epizódokban elejtett, burkolt politikai utalások mind-mind megközelíthetővé teszik az akkor fennálló, rohamos léptű társadalmi változásokat.
A srácok az ártatlan Moszkva téri iszogatásokon, és a titkos éjszakai fürdőzéseken át a Gellértben, a vonatjegy-hamisításig, semmitől sem riadnak vissza, hisz fiatal felnőttként a felelősségvállalás túlontúl érthetetlen volt.
A jellemábrázolás különösen izgalmas ebben a filmben, így a főszereplő, Petya karaktere néhol már túl szegényesre sikerült, de ennek az apropója az lehet, hogy készítők, az erős szereplők mellett, tudatosan a szemlélődő szerepet szánták neki. A nyers modorú Rojál (Szabó Simon) szöges ellentéte a pedáns, szemüveges Ságodi (Jávor Bence), és kiemelt szerepet kap Petya gimis szívszerelme, a szép és okos Zsófi (Balla Eszter), aki végül a Sorbonne-ra nyer felvételt.
„Zsófi: Tudod, az olyan mint az ELTE, csak kint van Párizsban.”
A kiszivárgó érettségi tételeknek köszönhetően ezen az akadályon is gond nélkül átevickéltek, majd Petya és dúsgazdagék fia, Kigler (Csatlós Vilmos) hamis nemzetközi vonatjegyekkel indulnak Amszterdamba, de Kiglert végül bolti lopás miatt lecsukják Bécsben, így Petya egyedül maradva úti célt változtat: irány Zsófi, és irány Párizs!
Kép: www. parokia.hu
Hogy a szerelmük beteljesedik-e, az már szubjektív, és a néző megítélésére van bízva. A filmet végül Petya tíz évvel későbbi monológja zárja, ahol elsorolja, hogy kivel mi történt a nagy betűs Életben.
Aki egy szeretetreméltó, fiatalos retro filmre vágyik, és ezidáig kimaradt a repertoárjából, annak feltétlenül ajánlom figyelmébe a Moszkva teret, ami minden apró gyengeségével és intenzitásával együtt egy igazi hungarikum.
Írta: Polgár Krisztina
Kiemelt kép: welovebudapest.com
