Egy vélemény a véleményekről

Egy vélemény a véleményekről

 

Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja.

Mostanában nagyon aktuálissá vált számomra ez az Oscar Wilde idézet. Miután túl sokat tűnődtem azon, hogy mások miket fecsegnek, hamar áttértem arra a gondolatra, hogy számomra ez  miért is fontos. Pontosabban arra, hogy miért nem kellene, hogy fontos legyen. Elgondolkodtatott, hogy mi a forrása annak a jelenségnek, amikor túl sokat adunk mások véleményére. Miért válunk a minket körüllengő vélemények rabjaivá?

095c41d6f0027aa30f5923d6701e90c0

kép: https://hu.pinterest.com

Először is a legnagyobb hiba amit elkövethetünk, hogy túl sokat foglalkozunk ezzel a témával. Amint gondolatok áradata, pontosabban mások gondolatainak áradata a normálisnál szélesebb utat tör magának szívünkhöz, onnantól kezdve aligha lesz szabadulásunk. Jobban kell tisztelnünk és ismernünk magunkat annál, hogy csak úgy tétlenül hagyjuk, hogy ezek végül beivódjanak a személyiségünkbe. Ha másért nem is, legalább ezért érdemes egy napot önbecsülésben fürödve eltölteni.

Mikor Oprah Winfrey könyvét olvastam, az egyik oldalon egy nagyon hasznos tanáccsal találkoztam. Oprah miután megelégelte, hogy újra és újra hibát keres a testén, amint a fürdőszobatükör elé áll, kitalálta, hogy ahelyett, hogy folytatná a szokásos ítélkező szertartást, inkább anélkül néz szembe tükörképével, hogy ezeket a gondolatokat hagyná elszabadulni. Onnantól kezdve csakis úgy nézett tükörbe, hogy nem engedte meg magának a becsmérlő gondolatokat. Úgy volt vele, hogy ezt még úgysem próbálta soha. És milyen igaza volt.

48ebdf115d070abed97ed00dfd4ff0bb

kép: https://hu.pinterest.com

 Nem csak távol tartani kell magunktól ezeket a gondolatokat, hanem rendszerezni is. Attól, hogy nem engedjük be őket, még sajnos a szívünk tudja, hogy ezek léteznek. Érdemes megtanulni, hogy a mások rólunk alkotott véleménye csak a saját véleményünk után következhet. Gyakran értékeljük túl a minket körülvevő világ hangjait. 

A harmadik nagyon fontos tényező a rangsorolás után, hogy ki mondta rólunk az adott dolgokat. Mindig mi választjuk meg, hogy kinek a véleménye számít és ezt akár könnyen meg is változtathatjuk. Érdemes olyan személyekre hallgatni, akik régóta mellettünk vannak és akik mentesek minden ítélkezéstől. De még az ő véleményük sem mindenható, mert ők is csak emberek, akikre számos tényező hat.

A környezetünkben élők nagy része nem rendelkezik komplex tudással a személyiségünkről: éppen csak annyit érzékelnek, amennyit az ismeretségi szituáció megengedett. Ezért nagyon fontos, hogy kinek a kezébe adunk hatalmat azzal, hogy magunkévá tesszük a véleményét, mert az is csak egy szelete lesz az igazságnak. Talán ezt a leghezebb elsajátítani, hiszen ennél a pontnál érezzük, hogy ha egy ember sincs a Földön, akire mindenkor számíthatunk, akkor mégis kinek a véleménye fontos? 

fc97bab2d68a04841ae57711f055794d

kép: https://hu.pinterest.com

 

Mivel te töltöd önmagaddal a nap 24 óráját, egyedül te vagy az, akinek a véleménye hangsúlyos. Te vagy az egyetlen, aki tudod, hogy mire vagy képes és aki tisztában van vele, hogy ki is vagy valójában. Te vagy az egyetlen aki tudja, hogy soha sem tudunk mindenkinek megfelelni és egyedül a te kezedben van a döntés, hogy ebből a mindenkiből egy egy élethelyzetben kit választasz igaz támaszodul.

Nincsenek állandó útitársaink, csak olyan emberek vannak, akiknek a véleménye megfontolandó – amennyiben az közel áll a te gondolatodhoz. Csak olyan emberek vannak, akik úgy osztják meg ezt velünk, hogy nekünk az hasznunkra váljék a jobb énünk felé vezető úton. A választás lehetőségét kaptuk, a választáshoz azonban elkerülhetetlen az önismeret és az önbizalom, melyek segítenek eligazodni a vélemények sűrű, bozótos erdejében.

Semmit a világon nem vinnénk véghez,
ha megvárnánk míg képesek vagyunk olyan jól csinálni,
hogy senki ne találhasson benne hibát.

John Henry Newman

 

Kiemelt kép: http://ssrs.com

Szerző:

"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/