Egyedül lenni… úgy már voltunk

Egyedül lenni… úgy már voltunk

számon tartunk mindent. az első lépést, tétova pillantást, az első remegő kézfogást, az első csókot. a sok béna randit, kusza kapcsolatokat, nem fogadott hívásokat, hiába való hívásokat, üzeneteket, képeket, szürke napokat. a szörnyű végeket, keserédes búcsúkat, szakadásokat, megtépázott hitet, feladott álmokat. mindent. mindenről őrzünk valami nyomot. bizonyos időnként felszámoljuk őket, rápakoljuk morzsáink a mérlegre, vajon merre billen. mi a több. jó vagy rossz. ha nem tetszik, kicsit csalunk a mutatóval, s közhelyes módon belenyugszunk: az idő mindent megszépít, s már csak a jóra emlékezünk…

te vagy a lekvárszív a pirítóson vagy hab a kakaó tetején, de most csak nézlek, csendesen. mosollyal nyugtázom minden mondatod, mert jó a ma és jó lesz a holnap is. vezetnek a szavak. értelmük nem tudom van-e? kellenek-e a szavaim? tépek egy kis cafatod a napodból, zsebembe teszem és hordozom, vigyázva a szavak ki ne essenek, a betűk el ne fogyjanak. csak kapaszkodom néhány mondatba. raktározom. téged raktározlak el, magamban.

large (61)

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás