Egyensúly

Egyensúly

valahogy az ősz mindig magával hozza a változást. ahogy a fák színei zöldből sárgává változnak, úgy azt hiszem én is formálódom. a sok külső inger és hatás egyszer csak felkapott – akár a szél a rozsdás faleveleket – és nem tudom mikor enged tovább a langyos betonon. valahogy csak úszom a mindennapok árjával és sodródom hétfőtől-péntekig, s igyekszem közben mindennapjaimba valami jót is csepegtetni.

tóparton halakat etetni, megmártani arcunk az ősz gyengécske napsugaraiba, venni egy magassarkú csizmát, amit oly sokáig halogattam – meg ilyesmi. közben mégis mardossák a lelkem apró dolgok. sebeket karcolnak rám a szavak és hiába mondom, hogy nem fáj, nem érdekel, hogy jogtalan mégis nyomot hagynak rajtam. néha elfutnék előlük, csak úgy elbújnék, befognám a fülem, hogy ne halljam, becsuknám a szemem, hogy ne lássam a mérges pillantásokat, de nem teszem. szembeállok velük és hagyom, hogy lecsapódjanak rajtam. levonom a következtetéseket, a tanulságokat – de néha tükröt tartanék a világra. kinyitnám a szemeket, hogy ne csak bennem keressék a hibákat.

tisztában vagyok a hibáimmal. ahogy minden jó érzésű ember tisztában van velük és én sem szeretem, ha rávilágítanak, viszont már ez sem zavar. valahogy megtanultam elfogadni a hibáimat, hisz hozzám tartoznak – de természetesen igyekszem kiküszöbölni őket. már nem tudok megsértődni sem. és azt hiszem ez jó, hisz semmi értelme. próbálom levetni a gyerekes viselkedést és értelmet önteni minden tettembe.

most az írás sem megy úgy, ahogy régen. döcög, akár a bicikli a macskaköves úton. de ebben a forgásban így kell lennie. aztán ha megnyugszik minden körülöttem, visszatér az egyensúly, az írás is menni fog. addig is keressük az egyensúlyt, hiszen egy mérleg mindig azt keresi, nem?

forrás:favim.com

forrás:favim.com

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!