Egymásba mosott szavak – ajánló Néveri Cintia blogjáról

Egymásba mosott szavak – ajánló Néveri Cintia blogjáról

Fantasztikus érzés, amikor újabb és újabb tehetségeket mutathatunk be nektek. Ma egy olyan lányról mesélek, aki varázslatosan dédelgeti a szavakat, hogy aztán zsigerig hatoló mondanivalóvá gyűrje őket.

Cintia egyetemista, gyűjti a gyerekmeséket és fogkrémfüggő. Szenvedélyes lány csodás szavakkal a bőre alatt, amelyeket mi is felfedezhetünk, párnánk alá rejthetünk, magunkkal vihetünk, apró kis igézetekként az ereink falába marva.

Mind ismerjük ezeket az érzéseket, a fájdalmakat, a kapkodó miérteket és a kiürült, fénytelenné szelídült napokat. Mindannyian kutattunk már válaszok után, és fordultunk vissza az utca közepén, mert rájöttünk, ma nem vár ránk senki.

largelpkjh
“Igyekszem hangulatokat elkapni, szavakkal. Amiket utána sohasem elemzek. Szavakként is, de egészként is hathatnak. Apró fénytörések. Érzésekként szeretném közvetíteni őket, nem elemzendő mondatokként. “– Cintia így jellemezte saját művészetét. Azért jelentkezett hozzánk, mert úgy érezte, abban a pillanatban ez a helyes, ezt kell tennie – ha valaki, akkor én megértem, milyen megadni magad ennek a belső késztetésnek, hiszen korábban én is épp így kerültem elsőként kapcsolatba a Lendület Magazinnal. Tudom, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy mások elé tárjunk valamit, ami ennyire személyes, ennyire a lényünk legapróbb részleteiből táplálkozik. De azt is tudom, hogy néha megéri védtelenné válni – és Cintia szavait olvasva hálás vagyok, hogy ilyen bátran kitárta felénk a szívét, és úgy döntött, bepillantást enged nekünk elefántcsont-tornyának falai közé.

“mikor már csak kitömött állat szeme vagyok
sötétség és emészthetetlen magány

akkor eltűnődök, miért pont engem kellett
kiállítani ebbe a pillanatba, miért pont
az én belső szerveimet szedték ki
miért fáj ez ennyire, mikor
tökéletességgel lehetetlen, hogy
érezzek is valamit ezek után
utánad”

Írásait olvasva az volt az első gondolatom, hogy ő egyszerűen betűkkel színez életet mindenbe. Egymásba mosódó szavak és mondatok jegyzéke, mint két össze nem illő, véletlenül egybekenődött festékpaca a papírlap gyűrött szélén.

A mondatoknak nincs kezdete és vége, szabadon lebegnek a térben, mintha egy félrehangolt, régi rádió csatornáján át ömlenének felénk valahonnan a nagyvilág egy titkos kis szegletéből. Nagyon erős, határozottan körvonalazható és megfogható érzelmeket közvetít, amelyek egészen a szívünk legapróbb szegletéig bizseregnek. Nem beszél mellé, letisztult szépség ragyog minden szóból.
A magány és a búcsú falba karmolt lenyomatai. Emlékek kopott szövetei akadnak a jelen képkockáinak szélébe, és lobognak tehetetlenül.
Köszönöm, hogy ismét bizonyítottad nekem, hogy pár szóban is elmesélhető egy élet vagy akár egy szerelem története.

Cintia írásait követhitek a Soul Kitchen blogon, hamarosan pedig a vele készülő interjúból bővebben is megismerhetitek őt.

Szerző:

Kata
"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."

Szólj hozzánk!