“A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság.”
/Buddha/
Megérkeztem.
Végre megtaláltam a boldogság végtelen sokaságát. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek bukkanók, gödrök, kanyarok vagy viharok, hanem azt, hogy megtaláltam azt, amiért megéri kiállni a megpróbáltatásokat. Amiért megéri küzdeni. Ezért a rengeteg boldogságért szinte bármit feláldoznék, odaadnék, amit megkövetel a sors. Csak maradjon továbbra is így.
Ha most véletlenszerűen eltűnnék vagy megszűnnék létezni, akkor is azt mondanám, hogy az élet már megadott mindent. Hogy van feltétel nélküli szeretet a világon. Elfogadás. Tisztelet. Kölcsönösség. Hogy azt kapom, amit adok. Bizalom. Amikor bármit kiejthetsz a szádon, mert annak hallatszik, amire valójában gondolsz. Hogy többé nem törött tükör az, ami a fejedben jár, hanem van, aki megért, akinek nem kell magyarázkodni. Hogy van, aki amennyire hasonlít rád, ugyanannyi újdonságot hoz magával. Hogy van, aki befogad a kis csomagoddal együtt úgy, ahogyan vagy és ugyanúgy te is őt minden egyes apróságával.
Kép: www.pexels.com
Újra hiszek. Eddig is hittem az elmúlt negyed évszázad alatt, csak néha féltem. Rettegtem, hogy engem nem fog elérni a boldogság. Hogy első sorból, keserű szájízzel nézhetem másoknak a valóra vált álmait. Hogy mindenki megkaphatja azt, amire én is vágynék. Mindig hittem, sosem adtam fel, csak néha megfáradtam.
De végre biztonságban megpihenhetek, mert…
Megérkeztél.
És remélem ez egy életre szól.
“Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem. Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom.”
/Fogadom c. film/
Kiemelt kép forrása: https://hu.pinterest.com/
