Éjszaka

Éjszaka

Fülledt éjszaka.

Csak ülök az asztalfőn s nézem, ahogy mindenki élete a szemében felcsillan. Lopott tekintetek kereszttüzében, hol a szenvedély elfojtott szikrája sercen, ott van elrejtve mindannyiunk természetének valódi arca.

Egy pár.

 Talán nem is valódi pár, vagy legalábbis nem egymás párja. Egymáshoz simuló vállal, mint az egy tőről nőtt fenyők, tökéletesen illenek egymás folytatásába. A vágy szimmetriája. Talán maga a természet formálta illeszkedéssel, mely szemednek felismerhetetlen kis távolságot enged csak a szövetek közt. Nem lehetnek idegenek igaz? Így összefonódó újjak erdejében új szülött vad nem jár. Nem idegen ez a feszültség, nem első pillantás csiholta láng pislákol a deszkapalánkok fölött. Próbálom kitalálni vajon milyen történet állhat mögöttük…

Elméletek.

Talán be sem teljesült még ez a vágy, vagy csak már régen látta testük egymást utoljára? Talán valóban idegenek lehetnek s létezik ily spontán szimmetria. Létezik az egymással tökéletes egészet alkotó kósza felek egymásra találása? De mi oka lehet egy embernek szíve s teste vágyát elnyomva tartani, ha az még így idegen szemmel is nyilvánvaló mértékben képes kitörni kalitkájából mibe önnön okaid miatt oly gondosan bezártad? Miért fosztanád, meg magad a valódi beteljesüléstől mikor tudod, csak ez tudná megadni mind azt, amire igazán vágysz, s ami minden titkos álmod sötét sarkában felsejlik éjszakáról éjszakára?

Nyilván.

 De hiába minden elnyomás és hiába minden titok. Minden apró lélegzetvétele elárulja, nem közömbös a test mihez épp oly finoman simul s talán csak csalfa fényjáték a zűrzavarban, de szeme csillogásánál ékesebb bizonyítéka egy szó sem lehet a nyilvánvaló vonzásnak. Bár ez a lét alapja. Így miért lenne furcsa, hogy ami összeillik, végül egymásban talál otthonra…

Bár érdekes figyelni a titkokat. Szeretem őket megfejteni. De ezt talán ma éjjel meghagyom nekik felfedezni!

 

Kiemelt kép:https://www.pexels.com

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás