Éjszaka

Éjszaka

ÉJSZAKA

 

Lomhán folyik
Fekete árnyképként
Egyenest előttünk sötét, puha bunda,
Nem látni már
Aranyszín táncában
Nappalunk őrzőjét, két szemét lehunyta.

Csúszik a SZÉT,
Gabalyog az ÖSSZE,
Homályos karjában a BIZTOS elveszhet,
Békés az ádáz,
Baljósból biztató,
Mételyes haragra kínál oltó enyhet.

Remegve kér
Haladékot gyáva,
Szívét a sötétség megmarkolva tépi,
Köszönti őt
Bátor szívek lánya,
S nem felejt ekkor sem hálás léttel élni.

Ennyi az éj. 
Romlott csavargónak
Üldözője elöl elrejtő kőhalom,
Angyalszívét
Áldozni képesnek
Nyugalmas ír, végtelen oltalom.

És fent mit látsz,
Árnyékok őreként
Ezüstös festékkel öntözi a Földet,
S ha itt az éj
Ráncait simítja 
Haragos zajoknak, így védi a csöndet.

Ne aggasszon
Fénytelen mivolta,
Betakar, megkímél, gondoskodik Rólad,
Hogy boldogan
Érjen el a reggel,
S így kedvében járjon a Mindenhatónak.

 

Írta: Such Judit Nikolett
2016


Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás