Élet Külföldiában – Interjú Kuruc Attilával

Élet Külföldiában – Interjú Kuruc Attilával

Kuruc Attilának nemrég jelent meg első könyve Egy magyar srác viszontagságai Külföldiában címmel magánkiadásban az Underground Kiadónál. Attila most 30 éves és megjárt már néhány országot, jelenleg pedig Németországban, Ingolstadt városában él. Első művében saját tapasztalatit adja át nekünk olvasóknak, hogy milyen is az, ha az ember úgy dönt, nekivág a nagyvilágnak a jobb sors reményében. Megtudjuk milyen előnyei és milyen hátrányai vannak egy ilyen döntésnek, miközben a saját életébe is betekintés enged. Bánat és öröm, vidámság és düh is helyet kap a történetben. Élmények itthonról és külföldről. Most pedig Attila mesél a könyvről és az alkotásról!


Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy kellene valami produktív tevékenységet folytatni, mert egyrészt a gyári munka nem igazán elégít ki, másrészt pedig vonzott az is, hogy esetlegesen valami olyasmi kerüljön ki a kezeim közül, aminek van valami értéke, és ami fent marad utánam akkor is, amikor én már nem leszek. És persze ott van a vágy, hogy egy nap olyasmiből keressem a kenyeremet, amit szeretek csinálni. Ezen kívül az önkifejezés is nagyon fontos számomra, a mai képmutató és műanyag világban mindenkinek fel kéne vállalnia azt, hogy kicsoda valójában. Sokat agyaltam, hogy hogyan és milyen ágban alkossak, voltak is kisebb próbálkozásaim, végül arra jutottam, hogy írnom kellene, első körben magamról, mert úgy éreztem, hogy az könnyen menne. Viszont nem akartam az élettörténetemet papírra vetni, az túl hosszú lenne, és persze kit érdekelne egy nevenincs valaki életrajza? Így jött az ötlet, hogy egy aktuális téma keretein belül írjak a tapasztalataimról, benyomásaimról és szép lassan megszületett az Egy magyar srác viszontagságai Külföldiában című dokumentarista memoár.


Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Ahogy már mondtam, azt hiszem, elsősorban az önkifejezést. Túl sok minden kavarog bennem nap, mint nap és úgy érzem, hogy valamilyen úton ezeket ki kell adnom magamból. Az első könyvemben ezt elég direkt módon tettem meg, a külhoni élet részleteinek ecsetelése mellett. Azóta már gőzerővel dolgozom a következő projektemen, ami már egy teljes mértében fiktív regény, egy drámai horrortörténet. Eme könyv írása közben tapasztaltam meg azt, hogy nem számít, hogy egy kitalált sztorit mesélek el, kitalált személyekkel, az akkor is rólam is szól egyben. Az egész mű belőlem táplálkozik; az érzéseimből, gondolataimból, hangulataimból. Lehetetlen úgy írni bármit is, hogy ne tegyük bele saját magunkat. És ez igaz minden más művészeti ágra is. Az önkifejezésen túl, vagy inkább azon belül, arra is lehetőségem van, hogy véleményt, kritikát fogalmazzak meg bizonyos témákról, megpróbáljam felhívni a figyelmet a fontos, valóban értékes dolgokra, vagy, hogy csak visszaadjak egy erőteljes hangulatot. Úgy érzem, hogy beszélnem kell az emberekhez, hogy a sok felszínes, értelmetlen és hamis érték mellett képviselhessem a belső hangot, amit a mai kor emberei elnyomnak magukban, aminek totális elidegenedés lesz a vége.

 

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Nagyrészt ezt már megválaszoltam az előző kérdésnél, de akkor még egyszer: lehetőséget kínálok nekik arra, hogy másképpen lássák a világot és benne önmagukat, hogy a stresszes, rohanó világban kicsit több időt töltsenek el magukkal. Ne féljenek a befelé fordulástól, találják meg a belső értékeiket is, ne csak kézzel fogható dolgok iránt rajongjanak. Mert azáltal, hogy elmélyülnek egy-egy írásomban, az elmémbe, a belső világomba kapnak betekintést és így talán ösztönözni tudom őket, hogy ők is meg merjék ismerni önmagukat. Másrészről át tudom adni a nézeteimet, elveimet, megoszthatom velük a világról alkotott képemet, amivel, úgy gondolom, hogy valami jót tudok nyújtani. És persze, a szórakoztatás sem utolsó szempont, mert az is lehet az alkotás velejárója.


Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? 

Többen is vannak, akiket tisztelek a munkásságuk okán. A teljesség igénye nélkül:

David Lynch – forgatókönyvíró, rendező, vágó, zenész, festő, többek közt a Twin Peaks, a Radirfej, Az elefántember, a Lost Highway – Útvesztőben, vagy a Mulholland Drive – A sötétség útján rendezője, megalkotója, egy igazi intuitív zseni.

David Cronenberg – forgatókönyvíró, rendező, író, a ’80-as évek bio-horror filmjeinek királya és a Konzum című könyv szerzője.

Grandpierre Attila – csillagász, zenész, író, történész, a Vágtázó Halottkémek és a Vágtázó Csodaszarvas együttesek énekese, aki spirituális szemszögből végzi a tudományos munkáit is.

Arnold Schwarzenegger – szerintem őt nem kell bemutatni, de azét lássuk: világbajnok testépítő, milliomos üzletember, színész, Kalifornia egykori kormányzója, aki egy kis ausztriai faluból indult. Hihetetlen eltökéltsége, kitartása és szorgalma miatt sokunknak mutathat utat.


Van kedvenc idézeted?

A kedvenc idézetem egy régi hippi mondás: „Ma van hátralévő életed első napja.”

 

Mi inspirál vagy motivál a mindennapokban?

Elsősorban, amiket minden nap látok, megélek (vagy láttam, megéltem). Az élet maga, ahogy zajlik. Meg azoknak az embereknek a munkássága, akikre felnézek. Aztán persze, ott vannak a filmek, zenék, könyvek, játékok. De van, amikor csak egy darab falevél, amit a szél taszigál, vagy egy hangulat, ami akkor kap el, mikor átbiciklizem az esti városon.


Mi az, ami boldoggá tesz?

Nehéz kérdés. Egy remek este a barátokkal. Egy eredményes, jól megírt bekezdés. Egy nyugodt pillanat, amikor elmerülhetek a zenében. Egy kellemes nap kellemes estéje a párommal. De az igazi boldogság az volna, ha életem minden percét olyasmivel tölthetném, amit élvezek, és ha ebből még meg is élnék.


Mire vagy a legbüszkébb mióta az írással foglalkozol?

Hát, sok mindenre még nem lehetek, de azért az első könyvemnek nagyon örülök, még ha csak magánkiadásban jelent is meg. A második már véleményem szerint, sokkal jobb lesz, arra még büszkébb leszek!


Mik a további céljaid az alkotás terén?

Jelenleg a készülő könyvemet szeretném befejezni. Aztán szeretném magamat kipróbálni más művészeti ágakban is, amik szintén foglalkoztatnak. De ha látok majd valami reális eredményt, akkor szíves örömest térek vissza az íráshoz is.

 

Köszönjük Attilának az interjút és sok sikert kívánunk neki további terveihez!

 

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*