Mindenkinek eljön legalább egyszer az a pont az életében, amikor egyszerűen úgy érzi stagnál, valamit változtatni kell, de azonnal! Mintha nem sikerülne semmi úgy, ahogy eltervezi. Vagy ha úgy is sikerül, mégse jó, mert közben rájön, nem erre vágyik. Amikor egyszerűen az ember nem találja a helyét, aztán észreveszi, hogy nem is azzal van a baj, hanem saját magával. Erre van pár tippem, ami nekem totálisan bejött!
Először is a legfontosabb tisztában lenni magunkkal. Tudod, amit egyre másra hangoztatnak az okosok: önismeret. Mindig csak gúnyosan mosolyogtam egyet erre a szóra, hogy: Persze-persze, ismerem én magam! Mégis miről beszélsz? Na meg a kis francokat! Aki ezt mondja általában nincs rendben önmagával, ha meg mégis, akkor ő a ritka kivételek egyike. Félre ne érts, lehet magunkat ismerni, valamennyire, de az önismeret egy életen át tart!
Másik fontos dolog a feszültséget kiengedni. Na de nem úgy, hogy a másik fejét püfölöd, mert annyira felnyomta a vérnyomásod és nem látsz jobb megoldást. Nem is az, hogy olyan erős hangerővel ordítod le a fejét, hogy egy hajszála se marad… és nem is az, hogy olyan negatív jelzőkkel dobálózol, amikkel vérig sérted és lehetséges, hogy életre szóló nyomokat hagysz a kapcsolatotokon! Hanem: Mindenkinek meg van a maga kis világa, amiben szeret elmerülni. Van, aki szeret kreatívoskodni, vagy zenét maximumon hallgatni és arra tombolni, vagy futni. Bármi. Érted? Bármi, amitől úgy érzed a pulzusszámod végre normális szinten mozog, miközben a másik ember direkt vagy indirekt módon az idegeiden táncol. Szóval ezt a dolgot, ami nyugalmi szinten tart, bevezetni a mindennapokba vagy minden másnapokba, de amilyen gyakran csak lehet!
Aztán van még itt pár dolog… Tanulj meg kiállni magadért! Sokkal nyugodtabb lesz a lelkiismereted, ha nem fojtod magadba, amit gondolsz és legfőképp, amit érzel. Természetesen nem kell úton-útfélen mindenkinek elmondani, de akivel egy konfliktusod kialakul és közel áll hozzád, mondd el neki, hogy mi az a viselkedés, amivel megbántott. Annyira egyszerű megoldás és mégis néha annyira nehéz megtenni. (Persze, embere válogatja, de én személy szerint, ha elmondom az illetőnek, hogy mi az, ami rosszul esik, akkor azt becsülni kell, mert nagyon kevesen vannak, akiknek így megnyílok.)
Kép: www.pexels.com
Az előzőből kiindulva, töltsd az idődet, azokkal az emberekkel, akiket szeretsz, és annyit legyél velük, ami Neked is jól esik! Egy nagyon bölcs ember mondta nekem, hogy magunknak választjuk meg, hogy kikre szánunk energiát meg időt. Én pedig tovább folytatnám ezt a gondolatot: Teljesen mindegy, hogy ismerősökről, barátokról, vagy családról van szó… Nem muszáj olyan emberekkel lenned, akik elszívják az erődet, akikkel találkozás után inkább vagy erőtlen, mint energiával teli. Illemből nem kell olyanokra áldoznod(!) az idődből, akikre nem akarsz, ha pedig akarsz, mert szereted, magad döntheted el, hogy mennyi az annyi! Sose felejtsd el: A sündisznót is közel engedheted, de Te döntöd el, hogy mennyire!
És a sorban az utolsó, de ugyanolyan fontos, mint az eddig felsoroltak: Szeresd azt, amit csinálsz! Ha nem szereted, próbáld meg megszeretni. A jó oldalát látni a dolgoknak, és ne csak a rosszat. Hiszen nem mindegy, hogy a pohár félig teli, vagy félig üres, bár én ezt már rég megtanultam. Rájöttem, hogy muszáj a dolgok pozitív oldalát nézni, különben minden nap mehetnék úgy haza, hogy: Ez már megint szívás volt! És hosszú távon, ki az, aki bírná a folyamatos picsogást? Egyrészt a körülötted lévők se fogják preferálni, másrészt egy idő után te is besokallsz, Magadtól!
Van még egy megoldásom erre az esetre: Ha nem sikerül megszerettetni magaddal adott dolgokat, helyzeteket, bármit… Akkor tessék szépen felállni és továbbsétálni!
Tudom én, hogy könnyű ezeket mondani, meg hogy tele van közhelyekkel… De én az elmúlt több, mint fél évben ezt teszem és képzeld, bevált! Nem üres duma, egyszerűen csak felül kell kerekedni a helyzeteken, személyeken, az életeden, és megtanulni önző mégis magaddal szemben önzetlen módon Magadat, az érzéseidet a legeslegelső helyre helyezni!
(És halkan megjegyzem, hogy nem(!), ismétlem nem arra értem, hogy az agyalágyult agresszívan ismétli a saját véleményét, mint egy papagáj és nem, hogy megérteni, de még meghallgatni se hajlandó másikat… Hiszen Mindenkinek megvan a saját igazsága, ezt pedig tiszteletben illik tartani!)
Kiemelt kép: pexels.com
