Elizabeth Gilbert, a művészek tündérkeresztanyja

Elizabeth Gilbert, a művészek tündérkeresztanyja

Úgy közel fél évvel ezelőtt történt, amikor megláttam Elizabeth Gilbert könyvének figyelemfelkeltő, színes borítóját. Habár akkor nem szántam rá magam, hogy megvegyem, egy karácsonyi kirándulás során újra belebotlottam. Mivel nem hiszek a véletlenekben és egyébként is – mint minden művész -, non-stop alkotói válságban szenvedek, gondoltam ez lesz az én könyvem! Azt hittem önigazolást találok benne arra, milyen hálátlan feladat is kreatív embernek lenni és milyen gonosz a világ, hogy nem ismeri el az én eredményeimet és képességeimet. Persze, nem így történt.

Kép:http://2.bp.blogspot.com

Kép:http://2.bp.blogspot.com

 A csodás borítóról asszociálva azt gondoltam, hogy ez egy könnyed beszélgetés lesz, melyben az írónő megért és természetesen osztja véleményemet abban, hogy az alkotás milyen kimerítő és magányos folyamat. Végül is, a könnyed szóval nem is lőttem mellé..

Mindezek helyett azonban adott egy hatalmas szülői pofont, hogy végre kimászhassak az önsajnálatból és a meg nem értettség labirintusából, miközben barátnőként beszélgetett velem.

Minden kreatív alkotó, író, zenész, festő ismeri azt az érzést, amikor csak csinálja és csinálja, szigorúan betartva az önsegítő oldalak pontjait (mert már azokra is rákeresett), de valahogy mégsem halad egyről a kettőre. Az emberek nem értékelik az igyekezeteidet, nem jönnek az elismerések, a likeok, a vállveregetések, a díjak és a világ is összeesküdött ellened. 

Hagyd abba a siránkozást! Nem a világ hibája, hogy művész akartál lenni. Nem a világ feladata, hogy élvezze a filmeket, amiket készítesz, és semmiképp sem a világ felelőssége, hogy fizessen az álmaidért. Senki sem kíváncsi a sirámaidra. Ha kell, lopj egy kamerát, de fejezd be a nyafogást és takarodj vissza dolgozni! /Werner Herzog/

Bár ez az idézet nem az írónőtől van, mégis szerepel a könyvben nagyszerűen személtetve azt, amiről tulajdonképpen szó van. A siránkozás unalmas, idegesítő és senkit sem érdekel, mert mindenkinek megvan a saját problémája. Elizabeth Gilbert nem csinál mást, mint munkára, alázatosságra, kitartásra, az alkotás szeretetére int, miközben veszi a művészettel kapcsolatos összes klisét és egyesével áthúzza őket.

  • Az alkotás szenvedés – kihúzva!
  • Csak akkor lehetsz művész, ha van róla papírod – kihúzva!
  • A világnak az a feladata, hogy hálás legyen neked az erőfeszítéseidért – kihúzva!
  • A siker az egyetlen elfogadható cél, amit a művész elérhet – kihúzva!

Nem mindig kényelmes vagy könnyű – mármint magaddal cipelni a félelmedet egy nagyszerű és ambiciózus utazásra -, de mindig megéri. Ha nem tanulsz meg kényelmesen együtt utazgatni a félelmeddel, sosem fogsz eljutni egyetlen érdekes helyre sem, és sosem fogsz semmilyen érdekes dolgot véghezvinni. /Elizabeth Gilbert/

Felszabadító volt olvasni, ahogy nem csak a levegőbe beszélve, hanem számtalan saját történettel alátámasztva fosztja meg az olvasót elhatalmasodó művészi egójától, melynek alapja valójában a félelem. A félelem, mely anélkül irányít, hogy bármiféle újdonságot vagy emlékezetes élményt nyújtana, miközben megfoszt attól az égiek által reánk bízott feladattól, mely sokkal nemesebb, mint akármilyen megfutamodás.

Emlékeztet számtalan dologra, mely a hosszas munka során néha elveszik útközben. Úgy mint, nem kell ennek a tevékenységnek szentelned az életed, rendes állás mellett is lehet szakítani időt a kreatív hajlamokra. Vagy arra, hogy a kreativitás nem teher, mégis minden művész hajlamos a nyafogásra, mintha nem áldás, hanem átok lenne. Mert kicsit mindkettő együtt, de semmi sincs, ami egyszerű. Mindig csak azt tudjuk életben tartani, amit annyira szeretünk, hogy képesek vagyunk elviselni a vele járó nehézségeket is. Ez a világon a legtermészetesebb dolog, mert ha az alkotás könnyű lenne, mindenki csinálná és nem lenne különleges vagy érdekes.

Az egód csodás szolga, de borzalmas főnök – mert az egyetlen dolog, ami után az ego folyamatosan ácsingózik, az az elismerés. És mivel nincs annyi elismerés a világon, ami kielégítené, az ego mindig is csalódott lesz. Ha nem figyelsz rá, a csalódottság belülről fog szétrohasztani. /Elizabeth Gilbert/

Tárgyilagosan, nem sulykolva vezetett be a kreatív élet buktatói, árnyoldalai, sikerei és folytonosan ismétlődő motívumai közé. Ez a könyv nem attól zseniális, mert úttörő vagy páratlan. Semmi olyat nem tudunk meg belőle, amit korábban már ne tudtunk volna, mégis katartikus. Ez benne a legjobb! Mert nem megtanulni nehéz a dolgokat, hanem emlékezni rájuk, amikor valahogy minden elsötétül a szívünkben és a fejünkben is.

Kép:https://tanyakonerman.files.wordpress.com

Kép:https://tanyakonerman.files.wordpress.com

 

Tehát ha alkotni akarsz, alkoss! A kutyát sem érdekled? És akkor? Azért csináld, mert élvezed és mert minden ember az alkotásra született! Mert az alkotás egy nagy játék, ahogy az élet is, a kreativitás meg pláne. Szabad, bátor, mások, de főleg saját elvárásainktól mentes élet, melyben a mágia értünk van, nekünk pedig semmi más dolgunk nincs, mint élvezni. 

 

Az óra ketyeg, a világ pörög, és egyszerűen nincs időnk arra, hogy kisszerűen gondolkodjunk. /Elizabeth Gilbert/

 

Ha meghoztam a kedved Elizabeth Gilbert – Big Magic című kötetéhez, olvasd el! Hidd el, megéri! Minden sora. 🙂 

Kiemelt kép: https://3.bp.blogspot.com

 

Szerző:

Kazsimér Nóri
"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/

Szólj hozzánk!