Elmenekülnék

Elmenekülnék

Néha csak egyszerűen elmenekülnék. Innen, ebből a meséből, ebből a városból, erről az egész kontinensről. Vagy az időből. Elrohannék egy olyan pillanatba, amikor még a te pulzusod is  az egekbe ugrott, amikor megláttál. Amikor még másra sem vágytál csak arra, hogy azon a napon is láss. Amikor minden egyes napot együtt töltöttünk és soha nem untuk meg egymást. Elköszönve egymástól már egy újabb indokot kerestünk, hogy előkapjuk a telefont a zsebünkből, és bepötyögjünk egy üzenetet.

Elmenekülnék, egy olyan világba, egy olyan idősíkba, ahol még nem volt semmi. Semmi szomorú, semmi unalmas, semmi idegesítő a másikban. Csak te meg én. Tétek nélkül, múlt nélkül, jövő nélkül… a jelenben. Elcseszett történetek, fájdalom és megbocsátás nélkül. Egy olyan helyre, ahol már fontos voltál, de még nem túlságosan. Ahol egy boldog másodperc voltál, ami véget ér. Ahol nem vártam el tőled semmi többet. Ahol én is csak egy boldog pillanat voltam, amit elfelejthetsz.

Bárcsak elmenekültem volna, ameddig még lehetett. Bárcsak hagytalak volna elmúlni, mint egy pillanatot. Bárcsak ne lettél volna egyre fontosabb és fontosabb. Bárcsak sosem okoztál volna fájdalmat nekem. Bárcsak sosem engedtelek volna közelebb.

De itt vagy. Mert erről álmodtam, és erre vágytam minden egyes pillanatban, amikor nem figyeltél. Akartalak, mindenemmel. Téged, ezt itt, amik vagyunk most. Nem hittem akkor, hogy nem lesz olyan édes, mint az a pillanat. Hiányzol. Hiányzik az, aki májusban voltál. Forró, izgalmas, boldog, kalandvágyó, rejtélyes.

Február van, buckákban áll a hó ott ahol először megcsókoltál.

Buckákban áll a hó a szíveinken.

Elmenekülnék.

 

 

Kiemelt kép: unsplash.com

Szerző:

Gagyi Rita
A nevem Gagyi Rita. Erdélyben lakom, és negyedéves orvostanhallgató vagyok. A hétköznapjaimat betöltik a mázsás atlaszok, a professzorok előadásai, a fehér köpeny a kórházi osztályokon. Szeretem a tudományt, a szilárd tényeket, a pontos magyarázatot minden kérdésre, és a leghatékonyabb megoldást minden problémára. De az életben nem minden fekete-fehér, és nem létezik minden kérdésre kielégítő válasz. Úgy a tudományban, mint a saját életemben folyton a válaszokat keresem a kérdéseimre. Örök álmodozó vagyok, szeretek hatalmas célokat kitűzni magam elé, és igyekszem önmagam maradni a sikerhez vezető úton. Ezért írok, ez az inspirációm: fejleszteni önmagam, megélni és megérteni mindent ami körülöttem történik. Több ember szeretnék lenni egyszerre: orvos, művész, irodalmár, utazó. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, és örömet lelni az apró dolgokban. Az írás egyfajta menedéket jelent számomra, az üres lap, a toll meg én. Szabályok nélkül.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás