Elmenekülnék

Elmenekülnék

Néha csak egyszerűen elmenekülnék. Innen, ebből a meséből, ebből a városból, erről az egész kontinensről. Vagy az időből. Elrohannék egy olyan pillanatba, amikor még a te pulzusod is  az egekbe ugrott, amikor megláttál. Amikor még másra sem vágytál csak arra, hogy azon a napon is láss. Amikor minden egyes napot együtt töltöttünk és soha nem untuk meg egymást. Elköszönve egymástól már egy újabb indokot kerestünk, hogy előkapjuk a telefont a zsebünkből, és bepötyögjünk egy üzenetet.

Elmenekülnék, egy olyan világba, egy olyan idősíkba, ahol még nem volt semmi. Semmi szomorú, semmi unalmas, semmi idegesítő a másikban. Csak te meg én. Tétek nélkül, múlt nélkül, jövő nélkül… a jelenben. Elcseszett történetek, fájdalom és megbocsátás nélkül. Egy olyan helyre, ahol már fontos voltál, de még nem túlságosan. Ahol egy boldog másodperc voltál, ami véget ér. Ahol nem vártam el tőled semmi többet. Ahol én is csak egy boldog pillanat voltam, amit elfelejthetsz.

Bárcsak elmenekültem volna, ameddig még lehetett. Bárcsak hagytalak volna elmúlni, mint egy pillanatot. Bárcsak ne lettél volna egyre fontosabb és fontosabb. Bárcsak sosem okoztál volna fájdalmat nekem. Bárcsak sosem engedtelek volna közelebb.

De itt vagy. Mert erről álmodtam, és erre vágytam minden egyes pillanatban, amikor nem figyeltél. Akartalak, mindenemmel. Téged, ezt itt, amik vagyunk most. Nem hittem akkor, hogy nem lesz olyan édes, mint az a pillanat. Hiányzol. Hiányzik az, aki májusban voltál. Forró, izgalmas, boldog, kalandvágyó, rejtélyes.

Február van, buckákban áll a hó ott ahol először megcsókoltál.

Buckákban áll a hó a szíveinken.

Elmenekülnék.

 

 

Kiemelt kép: unsplash.com

Szerző:

A nevem Gagyi Rita, Erdélyben élek és fiatal orvos vagyok. Az könyvek egyfajta menedéket jelentenek nekem a zűrös hétköznapok zajában. A tudomány a lételemem, de hűen állítom, hogy művészet nélkül az emberi lét értelmét veszti. Szenvedélyem a költészet, a festőművészet és minden, ami lélektől lélekig ér. A kreativitás a mozgatórugóm, és szerintem soha semmit nem lehet elrontani – egy félrecsúszott ecsetvonás, egy oda nem illő hang tesz minket egyedivé.