Elmúlik…

Elmúlik…

Engedjétek meg, hogy egy számomra nagyon kedves és tanulságos történettel kezdjem a cikkem.

,,Egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, amely a nehéz napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK…”

Azért írtam le bevezetőnek ezt a rövidke kis történetet vagy nevezhetjük tanmesének is, mert az elmúlásról legtöbbször szomorú dolgokra asszociálunk. Pedig legalább annyi örömteli jelentést is hordoz, mint amennyi szomorút.

Gondoljatok olyan helyzetekre, amikor szinte vánszorgott az idő, mondjuk egy vizsga előtt, vagy egy szakítás után, vagy egy orvosi vizsgálatra várva vagy egy nehéz bejelentés előtt, vagy például, amikor péntek délután már csak néhány óra van a munkaidő végéig.

Ezek mind-mind olyan szituációk, amikor azt érezzük, hogy sosem leszünk túl rajtuk, van, amelyiken könnyebben átlendülünk, van, amelyiken nehezebben. De bármelyiket is éljük meg, jusson eszünkbe, egyszer elmúlik. Egyszer túl leszünk rajta és utána vehetünk egy nagy levegőt és megkönnyebbülve tehetjük tovább a dolgunkat, az esetek nagy részében utólag csak nevetünk azon, hogy mennyire féltünk az adott szituációtól. A félelmeink ugyanis legtöbbször nem mások, mint az agyunk által kreált következmények, melyek a mi bizonytalanságunk kivetülései. Az esetek nagy részében teljesen alaptalanok.

Ezért azt mondom Nektek, hogy kezdjetek el másképp gondolni erre a szóra, és amikor legközelebb valami fáj vagy valamitől féltek, csak gondoljatok arra, hogy ELMÚLIK…

Kövessetek minket facebookon is.

Kép: http://www.wallpaperup.com

Szerző:

Bonyolult ember, egyszerű döntésekkel, őrült érzésekkel