Szia,
Üdv itt megint.
Kicsit elvesztél ismét, igaz?
Csak akkor ülsz le a számítógéped elé, és kiborítod az érzelmeidet az asztalra.
Vagy ki sem borítod.Csak vársz valamire.
Valami apró pici jelre, tanácsra, pozitív gondolatra.
Egy kedves mondatra valakitől.
Egy sokatmondó angol idézetre egy közösségi oldalon.
Várod, hogy a szomorú lelkecskédet valami felvidítsa.
És ez a baj.
Mert nem látsz, csak nézel.
A megoldást magadban kell keresned.
Várd magadtól.
Nézz a semmibe, érezd, hogy létezel.
Fújd ki a tüdődből a mérgező gondolatokat, és lásd meg a szépet.
Örülj, hogy lélegzel.
Örülj, hogy láthatod a zöldnek ezernyi árnyalatát az eső után.
Örülj a kezeidnek, amikkel círogathatsz.
Örülj a lábaidnak, mert körbejárhatod ezt a hatalmas világot velük.
Örülj az utolsó napsugárnak, ami a dombtetőről visszakacsint rád.
Ne azt nézd, hogy milyen sok van még előtted.
Hanem hogy mekkora utat tettél meg eddig.
Milyen sokszor feladhattad volna.
Milyen sokszor hallgathattál volna a negatív gondolataidra: nem fog menni.
És sosem tetted.
Mentél előre és nem néztél hátra.
Maradj erős.
A világ csodálatos dolgokat tartogat még neked.
Kiemelt kép: http://annao-photography.deviantart.com/
