Én a regényt olvastam előbb, és utána néztem meg a filmet. Véleményem szerint, így sokkal jobban meg lehet érteni a film mondanivalóját, illetve az sem elhallgatandó dolog, hogy a filmből sok minden kimaradt, ami például nekem, akkor ott, amikor olvastam: fontosnak tűnt. Ettől függetlenül a film önmagában megállja a helyét, de mindenképp tanácsolom a könyv elolvasását is, hiszen biztosra mondhatom, hogy mindenki szívét meg fogja érinteni – ahogy a film is-, és talán olvasás közben jobban el tudunk gondolkozni azon, amit maga a történet elénk tár.
Szabó Magda 1987-ben íródott regényét 2012-ben filmesítette meg Szabó István. A magyar-német filmdráma életrajzú ihletésű, hiszen Magda az életéből ragadott ki egy jókora darabot, és azt írta meg könyv formájában.
A film azzal kezdődik, hogy az írónő – akit Martina Gedeck alakít -, házvezetőnőt keres, mert írói munkája mellett nem tudja ellátni a háztartást. Emerenc (Helen Mirren) elvállalja a munkát, és elkezdődik a két asszony közötti viharos, még is szépen kitárulkozó kapcsolatának folyóként sodródó története. A mindössze 94 percig tartó film szól az emberi tartásról, a titkokról, a szeretetről. Képet kapunk arról, hogy milyen az, ha két szigorú elvek alapján élő ember próbálja megérteni a másik világnézetét, próbál egymás életviteléhez alkalmazkodni, és engedni a saját elképzeléseiből.
Emerenc személyében egy öntörvényű, nyers, szűkszavú, zárkózott, hirtelen robbanó asszonyt ismerhetünk meg. Szabó Magdát Martina Gedeck teljesen hitelesen formálja meg, pont olyan tisztalelkűnek, ahogy a regény lapjain megismerhetjük. Az írónő férje, Tibor, akit a filmben Eperjes Károly személyesít meg, csak néha-néha tűnik fel, de akkor összeütközteti akarva vagy akaratlanul a két ellentétes személyiségű nőt.
Kezdetben az írónő és a házvezetőnő kapcsolatát átjárja a gyanakvás és a távolságtartás, aztán a történet vége felé a két főszereplő megenyhül, elfogadja egymást, és kialakul a törékeny bizalom. Emerencről szépen lassan leválik a ridegség kendője és egyre inkább megnyílik előttük az út egymáshoz és a titkokhoz.
Magdának és Emerencnek sok mindennel kell szembenézni: Tibor betegsége, Viola – a közösen nevelt kutya – feletti viaskodás, a hétköznapokban történő váratlan események és fordulatok megrázó élménye, és a mindezek mögött húzódó titok, hogy mit is rejt az ajtó.
„Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített, betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat. […] Azt a zárat csak nekem állt hatalmamban megmozdítani: aki a kulcsot megforgatta, jobban hitt nekem, mint Istennek, és én is hittem magamról abban a végzetes percben, isten vagyok, bölcs, megfontolt, jó és racionális. Tévedtünk mind a ketten, az is, aki bízott bennem, és én is, aki elbíztam magamat. Most már voltaképpen mindegy, mert ami történt, nem lehet jóvátenni.” – részlet a könyvből.
Az ajtó című film megnézését ajánlóm azoknak, akik szeretik tovább gondolni a történetet, és szeretik az olyan filmvászonra vitt regényeket, melyeknek a vége nem egyértelmű, hanem a dolgok mögé kell nézni.