Az ember ragaszkodik az emlékeihez, akár jók akár rosszak, mégiscsak maghatároz minket az, amire visszanézünk, és érzelmeket ébreszt bennünk. Főhősünk Jonas nem egy ilyen világban él. Itt mindennek értelme van, minden szabályozott és keretek közé szorított. Nincsenek spontán reakciók, érzelmek, bármi olyasmi, ami megbonthatja ezt a rendszert. Még színek sem. Minden fiatalnak előre elrendezett hivatásban kell a közösség javát szolgálnia. Nincs szabad akarata. Amikor először olvastam a film alapjául szolgáló könyvet – hozzá teszem általánosban, ami lehet érzékenyen befolyásolta a fejlődésemet – kissé nyomasztónak találtam a történetet, de nem igazán fogtam fel mi is volt ez.
Utána, mikor kicsit később kezembe került Orwell 1984 c. könyve, megértettem miért is. Gyerekkönyvnek álcázott utópisztikus gondolatvilágával Loise Lowry egyedi gondolatiságot alkotott, abban az időben, amikor írta, a kilencvenes években. Úgy gondolom, az az azóta megjelent hasonló témájú könyvek nagy része ebből táplálkozik. Annyi különbséggel, hogy talán kevéssé nyomasztóak.
Forrás: imdb.com
Mivel manapság divatosak lettek ezek az ifjúsági könyvek között az utópisztikus regények – a vámpíros történtek után szabadon – így hát elővették ezt a könyvet is, hogy filmet csináljanak belőle. Viszont milyen jól tették! Persze a sztori kicsit eltér az alapkönyvtől – kicsit pergősebbre és drámaibbra vették a figurát, onnantól kezdve, hogy a főszereplők nem 12 évesek, illetve bizonyos dolgokat kicsit látványosabbnak mutattak. De ez a történet megfilmesítése szempontjából jót tett a sztorinak. Az idősebb szereplők miatt könnyebb azonosulni a történtekkel, de a történetre most külön nem is akarok kitérni, mivel épp elég felkavaró a maga nevében. Ami nagyon erős ebben a filmben az a hangulata, amit nagyon jól átvettek a könyvből.
Forrás: imdb.com
A nehéz, fekete-fehér filmrészletekkel úgy éreztem, elég nagy kockázatot vállaltak manapság, viszont közben tényleg elérték azt a hatást, hogy a szemem szinte könyörgött egy kis színért. Az idősebb szereplőgárda remekül elviszi a filmet, a fiatal színészek inkább csak kiegészítői lesznek a „hatalmasok” harcának, de így is összességében egy jó kis filmet kaptunk. Nem mondom, hogy mindennap, de érdemes néha elővenni, hogy elgondolkozzunk az élet jó és rossz oldaláról. Arról, hogy mennyire érdemes kontrollálni magunkat, és hogy emlékezni pedig muszáj…
Forrás: mandyschmandy.tumblr.com
