“Én magam elsősorban a szépirodalom kedvelője vagyok” – interjú Mohr Szilárddal

“Én magam elsősorban a szépirodalom kedvelője vagyok” – interjú Mohr Szilárddal

Colorcomos szerzőtársam, Mohr Szilárd volt olyan kedves és biztosított egy recenziós példányt, Várady Lajos című könyvéből. Mielőtt azonban a könyvről akár csak egy szót is írnék, ismerjük meg kicsit magát a szerzőt.

Forrás: Mohr Szilárd

Mesélj kicsit magadról, kicsoda Mohr Szilárd?

Ahogy a mesék kezdődnek… Egy ifjú, aki elindult az álmai útján, töttörö, törrörö. Egy huszonhárom, lassan huszonnégy éves, egyelőre egyetemista vagyok, de ha minden jól egy szemeszter múlva történelem és magyar szakos tanár lesz. Elég határozott gondolataim vannak a világról, amelyeket szeretnék megosztani másokkal, ezért is választottam az irodalmat, mint az önkifejezés egyik formáját (meg mert szeretek olvasni). Mindezek mellett, ami érdekes lehet velem kapcsolatban, hogy megvannak a céljaim rövid és hosszú távon is, tehát ezt a Mohr Szilárdot elég ambiciózus (bár olykor sajnos lusta) fickónak nevezném, ha egy ismerőse lennék és nem saját magam. Ennek az egész életképnek pedig az egyik (egészen fontos) lépcsőfoka az, hogy megjelent egy, remélhetőleg az első és nem az utolsó könyvem, nevesítve: a Várady Lajos.

Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba az írással?

Az írással, költészettel korábban kacérkodtam 17 éves korom körül, de aztán végül nem vettem a dolgot komolyan, jött ez, jött az, egyetem, akármi. Bár csináltunk egyetem legelején egy barátommal egy Verselgetők nevű csoportterápiát, ahol saját verseinket próbáltuk bemutatni (vagy kedvenc költőinkét), elég bohóckodós volt ez és minden fontosabbá vált, ráadásul a versfaragás igazából nekem nem is megy. Évek teltek el és tavaly nyáron jött elő újra az ötlet, hogy írni akarok, írni kell, persze ekkor nem verseket már. Azért mondom, hogy kell, mert ugye miképp említettem, elég határozott elképzeléseim vannak a minket körülvevő világról, amelyeket meg is akarok osztani másokkal. Én jelenleg az egyetemi világban élek és persze erről is vannak gondolataim. Nem vagyok teljesen szokványos egyetemista, nem sírok a vizsgák miatt, miközben nem is vádolhat meg senki azzal, hogy milyen sokat tanulok. Ez az egyik, a másik pedig, hogy elismerem, ami az én hibám és elismerem, ami az egyetem hibája, elismerem, hogy az egyetemi életnek vannak jó részei és vannak nem jó összetevői. Ezeket a dolgok azonban mindenáron ki akartak bújni belőlem, persze baráti körben mondogattam stb., de nem „terjesztettem az igét”. Nyáron azonban jött a nagy váratlan fordulat, kezembe került Márai Sándor Füveskönyve és gondoltam, milyen király lenne egy Egyetemisták Füveskönyve, amelyben az egyetemi életről írhatok viccesen, kritikusan vagy szatirikusan, bemutatva, leírva, közölve a gondolataimat. Nyáron, ugye mi mást csináltam volna, unatkoztam, tehát gondoltam nekiállhatnék megírni az Egyetemisták Füveskönyvét. El is készült, de elég rövid lett, tehát, ez nem kerülhetett kiadásra, így inkább megosztottam és a honlapomon a művek között elérhető teljes egészében, bár voltak ötleteim, hogy írok még ilyen szatirikus szövegeket, de ez egyelőre parkoló pályára kerül. Nagyon parkoló pályára. Így kerültem újra kapcsolatba az írással, így kerültem igazán kapcsolatba az írással, ezután jött a Várady Lajos, amely márciusban végül megjelent.

Honnan jött a könyved ötlete?

A könyvem ötlete több lábon áll. Az egyik, hogy korábban már foglalkoztatott az a kérdés, amely a fülszövegben is megjelenik, de hozzáteszem, nem tudom rá én sem a választ. De fölteszem, teljesen nyilvánvaló, hogy például az első világháború előtt és a két világháború között a Nyugat az egyik legfontosabb irodalmi folyóirat, ám közben vannak nagyon nívós szereplői is a magyar irodalmi színtérnek, akiket azonban mindössze esetleg megemlítünk, de nem kerülnek be a kánonba, legföljebb annak a peremére, holott (bár nem vagyok tisztában a pontos eladási számokkal), de sokan olvastak. Egyik kedvenc alkotóm a Nobel-díjra jelölt Herczeg Ferenc. Nem tanulunk róla, maximum megemlítjük, hogy ő szerkesztette az Új Időket aztán slussz. Vagy említsünk nemzetközi példát. Világirodalom egyik kanonizált remeke James Joyce Ulysess című írása, azonban most őszintén tegye a kezét a szívére mindenki és vallja meg, hogy végigolvasta-e figyelmesen, értelmező olvasással, vagy esetleg csak elolvasta-e elejétől a végéig. Ezzel szemben mondjuk ott van, hogy szűk egy évszázaddal később kijött a Harry Potter és mindenki elolvasta, pedig a hét kötetből legalább három-négy Ulysess kijön. Akkor melyik a fontosabb? No persze itt jön és kavarog bennem a kérdés, hogy elnézést kérek mindenkitől, én nem vagyok (már) nagy Harry Potter rajongó. Tehát fölvetem a kérdést és megpróbálok érvelni az egyik oldal mellett és már kapom is a pofont: nem lehet sok mindent tanulni meglátásom szerint a Harry Potterből csak azért mert sokan olvasták. A Harry Potter egy ctrl+c és ctrl+v Hitlerről meg a többi őrültségről a világunkból, akkor pedig már jobban járunk elfogulatlan, objektív történetírással. Szóval tényleg, magam sem tudom a választ erre, állást foglalni sem nagyon tudok vagy merek.
A másik pillér Várady esetén, hogy kedvelem ezt a két világháború közötti kort. Mármint a kor hangulatát, azért csak ezt másoltam le, nem törekedtem történelmi hitelességre. Igazából ültem egy antik, vagy ahogy manapság szokás mondani, vintage hangulatú kávézóban és kitaláltam, milyen jó lenne valami olyan mű, amelyben megjelenik ez a kávéházi hangulat, a régi rendi korszak és a modern világ találkozása. Paloták és automobilok egymás mellett. Aztán eredendően a harmincas évekre gondoltam, hogy odateszem a művet, még a kedvenc énekesemet is meg akartam jelentetni benne cameoszerepben, de ez kimaradt, mert korábbra tolódott a történet egy évtizeddel az ő működésénél.
A harmadik eleme az ötletnek, amely segített a korszak belövésében, hogy kicsit világnézetileg is elhelyezzem a főszereplőmet, általam ilyen szempontból szimpatikusnak található karakterként hozzam létre, erre pedig alkalmasnak találtam ezt az időszakot, mikor igazán észnél kellett lenni, hogy ember maradjon az ember. Mert nem mindig volt könnyű, sok esetben ma sem az sajnos.

Forrás: Mohr Szilárd

Terveid a jövőre nézve? Készül újabb könyv?

Terveim vannak. Készül újabb és el is készült egy újabb. A laptopom mappájában vár egy novelláskötet elkészülve és szeretné, hogy történjen vele valami. Emellett korábban a blogomon történt egy témabejelentés is, méghozzá egy szuperhősökre és napjaink dolgaira reflektáló műről, azonban mostanában sajnos pihentetem a dolgot. Valahogy nem vagyok abban a hangulatomban, hogy írjam, majd talán a várva várt Pókember film után. Viccet félretéve most másnak akarok nekiállni. Tervben van egy szatirikusabb írás, az Egyetemisták Füveskönyvéhez hasonlító mű, azonban ez közélettel foglalkozna és emiatt kicsit tétova vagyok, hogy belekezdjek-e, illetve lévén, hogy az őszi szemeszter lesz az utolsó, amit Pécsett töltök, szeretnék valamit írni a városról, tehát valószínűleg most nyáron ez kerül a munkám középpontjába. De ezek után szeretnék majd visszatérni Várady Lajos korába és világába, azonban ezeknek már nem csak öltözetet és sminket akarok innét kölcsönözni, hanem történelmi regényeknek szánom őket, hiteles leírásokkal, hiteles forrásokból.
Emellett terveim, illetve hát inkább reményem, szóval szorítsatok, hogy beadtam a JCDecaux megállós novellapályázatára egy munkám és hát remélem, hogy eredményes leszek vele.

Meddig tartott míg megírtad könyvet?

A Várady Lajost elég gyorsan megírtam. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy finoman szólva sem vastag, mindössze 98 oldal… A másik, hogy nyár vége, illetve szemeszter eleje volt mikor készült, és ekkor olyan hű de sok minden más dolgom nem volt. Leültem este és akár 2 órát is teljes nyugalomban írtam. Sajnos ebben a tavaszi félévben nem ment így a dolog…

Kiknek ajánlod a könyvet?

Igazából bárkinek, aki szeret olvasni. A nyelvezete azt hiszem, hogy nem túl nehéz, terjedelme sem túl nagy, tehát aki nem gyakorlott olvasó, az is bátran kézbe veheti, emellett annak is ajánlom, aki sokat olvas, de némi kikapcsolódásra vágyik. Elsősorban azonban azoknak ajánlanám, akik szeretnek gondolkodni a könyveken. Például pont a minap kaptam egy visszajelzést, hogy néhol elgondolkodtató a mű. Én magam elsősorban a szépirodalom kedvelője vagyok, abból is a XIX. századi és XX. század eleji elsősorban magyar irodalmat kedvelem és mivel azt próbáltam mércének állítani, hogyha én olvasó lennék, tetszene-e a mű, így azt tudom mondani, hogy talán azoknak állhat közelebb a mű fogalmazásmódban, akik szintén kedvelik e korszak irodalmát.

Köszönöm szépen Szilárdnak az interjút, és természetesen a Várasy Lajos recenziós példányát.

A kiemelt kép forrása: Mohr Szilárd

Szerző:

Könyv és film mániás, aki egy egész csokorra való vasat tart a tűzbe. Játékfejlesztő, író, blogger, vlogger...amit csak el lehet képzelni.