Én már nem

Én már nem

Aztán eljön egy pont, mikor már nem akarsz megmenteni senkit. Mikor elkezdenek nem számítani.  Már nem siratod az egyszer volt barátokat. Átértékeled, hogy, aki neked fontos volt, annak talán te fele annyira sem. Hagyod, hogy, aki menni akar menjen. Már nem kapaszkodsz beléjük.

Ha rossz úton járnak, nem rántod vissza őket. Nem próbálod menteni a menthetetlent. Mindenkinek a saját csatáit kell megvívnia. Nem segíthetsz. Nem is kell. Megtanulsz elengedni. Megtanulsz továbbállni. Nem harcolsz azokért, akiknek nem vagy elég jó.

Egyre kevesebben lesznek, akikre azt mondod ők azok. Azok, akikről tudod, hogy ott lesznek akkor is, ha neked van rájuk szükséged. Akik felkaparnak a padlóról, kirántanak a legmélyebb gödörből is. Egy kezemen megszámolom, kik azok, akik számítanak. Kevesen vannak, de pont elegen. Inkább öleljen egy barát, mint szúrjon hátba száz.

Könnyen felismerni az igazi szeretetet. Aki szeret, az képes veled örülni, őszintén, szívből, ő nem irigyli a boldogságod. Nem neveti ki az álmaid, legyenek azok bármilyen őrültek. Aki szeret, azt mondja, csináld, menj az álmaid után. Mire vársz még?  Nem ránt vissza, csak, mert neki úgy könnyebb. Ha megszakad is a szíve, elenged, hiszen tudja, hogy visszajössz. Hogy vele leszel, bármilyen messze sodorja is az élet. Hiszen közös szívetek egy darabja. Ha az övé fáj, a tied is megszakad.

Ezer kilométerről is megérzed a bánatát. Ezer kilométerre egymástól is együtt sírtok, Ezer kilométert is utaznál egy ölelésért. Van, akit azért kell elengedned, mert mennie kell. Hagynod kell menni, ha úgy érzed belepusztulsz, akkor is. Az igazi szeretetet nem győzi le százezer kilométer se. Akik szeretik egymást, azok sosincsenek messze egymástól.

Azok mennek a legmesszebb, akik a legközelebb állnak szívedhez. Maradnak a hamisak, de hiába, a szívben nincs üresedés. Nem cserélnék el egy igaz barátot, aki messze van, egy hamisra, aki épp itt van. Álszentek, széptevők, belőletek nem kérek köszönöm. Maradok egyedül, ha úgy kell lennem. Nem kellenek a mérgező kapcsolatok. Nem kellenek mit sem érő szavak, érzelmetlen ölelések.

Rég elköszöntem azoktól, akik hamisak voltak. Nincs szükségem már az üres kapcsolatokra. Nincs kedvem fecsegni, nem tudok már színlelni. Csendben fordítottam hátat, halkan suttogtam, hogy viszlát. Aztán lassan elmentem, kisétáltam az életükből. Észre sem vették.

 

Szerző:

Gellér Zsuzsanna
*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*

Szólj hozzánk!