“Én rettenetesen bízom a saját Sorsomban” – interjú Illés Zsófiával

“Én rettenetesen bízom a saját Sorsomban” – interjú Illés Zsófiával

Nemrég bemutattam nektek Zsófi blogját egy ajánlón keresztül. A napokban szakított ránk egy kis időt és elfoglaltságai mellett is válaszolt néhány kérdésünkre. Azt hiszem már blogjából is arra következtethettünk, hogy érdekes egyéniség, de nekünk adott válaszaiból az is kiderül, hogy elhivatott személyiség. 

képek forrása: http://bohemiancompany.blogspot.hu/2012/08/1-someone-who-doesnt-fear-dark-forest.html

kép forrása: http://bohemiancompany.blogspot.hu/2012/08/1-someone-who-doesnt-fear-dark-forest.html

 

Kezdjük azzal, hogy ki is Illés Zsófia? Ha pár mondatban magadat kellene jellemezni, mi lenne az?

Első körben szeretném azt megjegyezni, hogy nem vagyok túl jó az ilyesfajta önbemutatásban. Ha önéletrajzi adatokat szeretnék felsorolni, akkor azt mondhatom, hogy 24 éves vagyok, szeptembertől végzős pszichológia szakos leszek a Károlin. A BA diplomámat Debrecenben szereztem. 5 évet éltem Debrecenben, ahol a pszichológia előtt egy másik szakot is végeztem (szabad bölcsészetet), majd miután átéltem egy kezdődő kapunyitási pánikot tudtam: váltanom kell. Mikor Nyíregyházán elvégeztem a gimit, kissé beszaribb voltam, mint most: nem mertem az álmaim után menni. Például annyira önbizalom hiányos voltam, hogy nem mertem nekimenni az emelt magyar érettséginek sem. Aztán jött az egyetem, jött a rengeteg sikerélmény és egy merőben más közeg. 2 hónap alatt felkészültem a magyar emeltre, majd felvettek pszichológiára.

A szabad bölcsészetet egyébként soha nem bántam meg. Rengeteg remek emberrel, nagyszerű oktatóval találkoztam azon a szakon. Adott egy nagyon szép perspektívát, de a pszichológia mindig jobban érdekelt. Nehéz volt azért váltani. Újrakezdeni mindig nehéz…

Na, de ezek csak száraz adatok. Személy szerint én egy olyan valaki vagyok, aki szeret emberekkel beszélgetni, szeretek a barátaimmal összeülni és eldiskurálni 1-2 (3-4-5 alkalom adja) pohár bor mellett. Szeretek sétálgatni mindenfelé, és persze had jegyezzem meg: én mindemellett egy nagyon hiú ember vagyok. 😀

Mi volt az első dolog amiről írtál nyilvánosan, pl az első blogbejegyzésed?

Első blogbejegyzésemet valamikor 2004 körül írhattam a freeblogon. Akkor jött a morgan nicknév, amit azóta is használok. Ezután rátaláltam a naplom.com oldalra, ahol morgan naplója címen majdnem 8 évig vezettem a saját blogomat. Sajnos (vagy talán szerencsére) ez a blogmotor teljességében megszűnt, s eltűnt minden bejegyzésem. Nagy nehezen néhányat sikerült átmenteni, amit közzé is tettem a tumblis oldalamon. Nagyjából ezután kezdődött a Bohemian Company is. Valami mást akartam, valami kevésbé titkosat. Itt volt a Facebook, hát gondoltam: próbáljuk akkor meg, aztán meglátjuk mi sül ki belőle…hát itt tartok.
Máskülönben 6 éves korom óta vezetek naplót. Tele van úgy 10 kis kapcsos könyv. Nagyjából az egész életem dokumentálva van… ha engem valaki meg akarna valamivel zsarolni, hát nem lenne nehéz dolga.

Ahogy az ajánlóból megtudhattuk, pszichológia szakon tanulsz. Hogyan ötvözöd az írást és megszerzett tudást? A tanultak alapján írsz meg egy-egy bejegyzést vagy inkább a személyes tapasztalatok dominálnak?

Nyilván hasznosítom ezt a tudást objektíven úgy, hogy alá tudnám támasztani néha azt, amit leírok (ha olyan a téma), illetve ez a tudás az én önismeretemet is segítette az évek során. Ugyanakkor, amit leírok, azt főként inkább a tapasztalataimra, vagy a látásmódomra alapozom. Ha úgy írnék mindent alá, hogy „én, mint leendő pszichológus…” akkor én ezzel a címmel felelősséggel tartozom mindenkinek, aki ezt a szakmát képviseli: a csoporttársaimnak, tanáraimnak stb..és hát kit érdekelnek állandóan a kicopyzott pszichológiai passzusok, amit más nagy tudású emberek írtak le? Hogyan lehetnék én akkor eredeti a saját jogomon?

Az írást van, aki öngyógyításként végzi. Kíváncsi vagyok te, mit gondolsz erről? Számodra mit jelent az írás?

Nekem is annak indult. A mai napig is van egy ilyen funkciója. Azzal, hogy leírom a gondolataimat objektívvá teszem őket és könnyebben átlátom, mi a helyzet. Később elkezdtem írni magáért az írás öröméért is. Csodálom egyébként a jó írókat. Bárcsak egyszer úgy tudnék írni, mint néhány példaképem. Én inkább lelkes amatőr vagyok, ha ezzel néhány embert tudok szórakoztatni (magamon kívül is), akkor már elértem, amit akarok.

Sokszor olvashatunk nálad párkapcsolatokról szóló bejegyzéseket. És itt nem arra gondolok, hogy leírod, hogyan és mit kellene tennünk, hogy minden tökéletes legyen. Inkább arra világítasz rá, mik azok a legrosszabb és legtöbbet elkövetett “hibák”, amiknek nem igazán van jó végük. Persze a bejegyzés végén inkább választásra kínálod fel a lehetőségeket, amiket tehetünk, nem pedig kőbe vésett szabályokként. Miért pont erre a témára fektetsz ilyen nagy hangsúlyt?

Mert mi emberek rohadtul rá vagyunk pörögve erre a témára. Komolyan, nekem az a tapasztalatom, hogy a normálisan működő társkapcsolatok egy kellemesebb élet alapjai (nemcsak a párkapcsolatok taroznak ide, a barátok is, a család, vagy bármilyen szociális háló). Egy párkapcsolaton lehet dolgozni. Egy szerelem annyi mindent adhat, és annyi mindent el is vehet. Hát miről lehetne jobbakat és szebbeket írni, mint ezekről az energiákról? Amor vincit omnia (ez van amúgy a karomra tetoválva)

Kellő öniróniával, olykor saját történeteden keresztül való bemutatással is véleményezed a mai társadalmat, fiatalokat, nőket és férfiakat. Nap, mint nap szembe találod magad az ifjúság megbotránkoztató viselkedésével az idősebb generáció vagy épp a nők folyamatos elégedetlenségével, s a férfiak eltöketlenedésével. Ezekre a dolgokra is rávilágítasz a bejegyzésekben. Véleményed szerint, ha ilyen formában tálalod a problémákat, az segíteni az embereknek, észreveszik magukban a hibát és könnyebben változtatnak? Vagy túl önfejűek ehhez?

Ezt így nem tudom megítélni. Nekem az a tapasztalatom, hogy mi emberek néha nagyon vakok vagyunk a saját problémáinkra. Amivel egyetértünk, azzal gond nélkül azonosulunk, amivel nem eltaszítjuk magunktól, vagy leértékeljük (lásd még kognitív disszonancia:D). Gondolkodási hibák között élünk, amire nem mindig van rálátásunk, és ezek néha teljesen függetlenek attól, hogy kinek mennyi esze van. Nagyon okos emberek is tudnak néha nagyon hülyék lenni…például ha szerelmesek és akkor már témánál is vagyunk.

Mik a jövőbeli terveid? Álmaid, mint például tervezel-e esetleg a tanulmányaid befejeztével könyvet? Vagy megmaradsz a blog adta “saját online rendelőnél”?

Hogy mi lesz a jövőben? Jó kérdés. Anyukám mindig azt mondogatta nekem, hogy akkor akarjam csak átugrani az árkot, ha előttem van, máskülönben bele fogok esni az árokba. Egyelőre csak azon gondolkodom, hogy mi lehet a következő 2 hónapban. Én rettenetesen bízom a saját Sorsomban és abban, hogy megtalálom majd a jó lehetőséget (és a lehetőség is megtalál engem), aztán a helyes irányban folytatom a saját utamat.

kép forrása: http://bohemiancompany.blogspot.hu/2012/08/1-someone-who-doesnt-fear-dark-forest.html

Köszönjük a válaszokat Zsófinak!

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás