Ér a szívben – Eufória blogajánló

Ér a szívben – Eufória blogajánló

„homlokodon csókolok egy apró kis zugot
remélve, hogy így leszünk majd ketten, megint boldogok.

sodor az élet, mint falevelet hosszában a padon,
csak egy félig szívott cigaretta vagy keserű ajkamon.”

 Méhes Alexandra

Méhes Alexandra

Néha csak úgy rábukkanok csoda blogokra, ez esetben viszont Alexandra bukkant az enyémre, s ahogy megjelent a követés felirat, egyből megnéztem az ő írásait is – és hát abban a pillanatban magával ragadott.

Egyszerűen csak olvastam és hagytam, hogy vigyen magával bejegyzésről – bejegyzésre. Szeretem, ha valamit olvasok és az megmozgat érzelmileg, valamilyen hatást gyakorol rám – azt hiszem így van értelme minden írásnak, hogy átadjon valamit. Szóval sorról – sorra érzéseket váltott ki belőlem. Találó tehát a cím:  Eufória!

Néha marcangolta a szívem, furcsa szomorúsággal töltve meg azt – átéreztem minden leírt mondatot:

„próbálnék szabadulni tőle, de napról napra jön utánam ez az egész szar, mint valami kóbor kutya, ami érzi a táskámban a délelőttről megmaradt szendvicset. próbálnék nyitni, beszélni, szeretni, de érzéketlennek érzem magam. simogasson bármely kéz, csókoljon bárki ajka, nem érzek sem undort, sem vágyat. mindenre nyitott, mégis zárkózott. csak csinálom, hogy ne legyen monoton.
nem is tudom, hogy mit gondolok. „

Néhol kellemes érzés töltött el – mosolyogtam – hasonló élmények után kutattam az emlékeim között, aztán azon kaptam magam, hogy ez a pár sor, kellemes utazásra indított – nosztalgiával fűszerezve azt, vagy épp a mában idézett fel hasonló, szívmelengető történéseket:

„emlékszel még, amikor a fűben fekve meztelen talppal bámultuk a csillagokat? amikor nem érdekelt sem a hűvös, sem a meleg, az óra járása, sem az, hogy ujjal mutogatnak ránk. csak átsétáltunk a túlsó partra. bokrokon átesve, csurom vizesen a vaksötétben, kéz a kézben követtük egymás hangját. rohantunk valami után. olyan után, amit csak mi láttunk, amiről csak mi tudtuk, hogy létezik. hittünk benne.
és még csak nem is volt valóságos.
úgy igazán.„

Volt, ahol szinte magamra ismertem – százszor elkövetett hibák köszöntek vissza – segített levedleni a magamban hordozott szégyenérzetet és megaláztatásokat – fogták a kezem a sorai.

„ez idő alatt kiveszett belőlem a becsület, a tartás. hát melyik nő könyörög már-már térden állva egy hamis szerelemért? meg kellet volna találnom önmagam. de alig telt el egy hét, máris jött valaki, aki ismét a részem akart lenni.
képes vagyok összetéveszteni a valóságot az álommal, a testi vágyat a szerelemmel.
tessék, itt tartunk.”

Szóval ez a blog elvarázsolt, utaztatott – boldog beteljesülés és soha véget nem érő várakozás között – olyan volt az egész, mint egy szabad szájú barátnő, aki szépelgés nélkül meséli el, épp mi zajlik le benne. Hogy álmodik – olykor rémeket is – hisz, mert erre is képes és nem áll be a sorba! Mozijegyre, kínai kajáldából szerzett szalvétára írja fel  a szerelmet – de nem riad meg egyetlen férfitól sem. Részegség vagy valóság – egyre megy – az ő világa különleges! A lelkét érzed minden sorában! Ha kíváncsiak lettetek milyen is az Ér a szívben – lessetek be ide!

“szombatnak képzeltelek, mert a péntek erőtlen fagyott kezeit nyújtja az enyéim felé, a szürke vasárnap meg nyál csorgatva alszik a kötelezők felett. igen, úgy hiszem szombat vagy, mert a szombat pont olyan mint te. a szombat hálás, és megjutalmaz amiért egész héten rá vártál. önzetlen, mert elvégzi erőtlen tested helyett a piszkos munkát, ugyanakkor gondoskodó, mert megengedi, hogy olykor vállára hajtsd kócos fejed egy kimerítő nap után. mert a szombat, mint egy összedrótozott papírhattyú marad a kezedben egy háborgó vihar közben, pont, ahogyan olyankor magadhoz szorítasz a túlfűtött szoba fehér falai között. mert te vagy a szinesztézia a sűrű csenddel teli holt vidékben, az asztalom sarkán könyöklő apró muslinca, egy könnyű léptű elsősegélycsomag, a vörös falról csordogáló lámpafény, a kerítés hegyes lándzsáit tompító dér, a tükörbe meredő mandulák csillogása, és mégis én a szárnyaid árnya között fekszem bolyhos tollpárnádon, mint egy arkangyal legféltettebb, szárnyaszegett fiókája.”

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

1 comment

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás