Erőtlen

Erőtlen

Forrás: Weheartit

Forrás: Weheartit

Valami hiányzik belőlem, amit már magam sem tudom, hogy hol és mikor hagytam el. Ami egykor a mindent jelentette mára már csak egy gödröcske az arcomon. Ami egykor megvolt, mára hiánycikk belőlem. Fájdalom hasítja ketté lelkemet nappal, aztán este az álmaim raknak össze. Bár tudnék sikítani, lélekszakadva, őrülten. Ürüljön ki minden belőlem, ami amúgy is megfertőzi beteg lelkemet. Világosságot akarok, tiszta lapokat, fájdalommentességet. Erőt vásárolnék az első koldustól, aki az utamba kerülne, hogy tudjak végre mozdulni, létezni, lélegezni véres torok nélkül. Semmi nem hoz lázba, távolról figyelem rég elmúlt képeimet, amik tisztán megmondták, hogy ki vagyok. Mára semmi nem maradt, csak a vágy az újrakezdés iránt, ami itt lüktet bennem mindig. De nem mozdul a kéz, a lélek pedig hallgatag. Valami hiányzik. Betűket akarok formálni ebből a bizonytalanságból, de csak a semmi szólal meg. Elhagytam magamat, elhagytam a vágyaimat. Valami hiányzik. Ami továbbvitt, ami mindennap tudatta velem, hogy élek, létezem és nem csak egy húsból és csontból összerakott élőlény vagyok. Az egész összetört, a múlt fájdalom lett. Valami hiányzik. Talán a végtelen, belőled táplált erő, ami apadhatatlanul mézként csordult árva lelkemre és mosolyt rajzolt fáradt arcomra.

Valami hiányzik, valami kimondhatatlanul hiányzik belőlem…

Szerző:

Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.