Érzések. Színesek, sokfélék, pozitívak és negatívak. Olykor messze ragadnak minket, máskor ólomsúllyal telepednek a szívünkre.
Mikor először találkoztam Ágnes képeivel egyből egy-egy érzelem ugrott be, anélkül, hogy ismertem volna a képek címét. Egyszerűen lenyűgözött, hogy a sokszor megnevezhetetlen érzéseket hogyan képes elénk tárni a színeivel és ecsetvonásaival.
Ekler Ágnes
Ekler Ágnes körülbelül 9 éve kezdett festeni egy barátnője hatására, aki egy kezdő festőkészlettel is meglepte őt, és bár kezdetben sok kihagyással, ritkán festett, mindenképp megszerette ezt a tevékenységet, 4-5 éve pedig már olyan képeket fest, amiket szívesen megmutat másoknak is. Az idő elteltével már kiállításokon is találkozhattunk képeivel, illetve pár már gazdát is talált.
Munkáit a facebook oldalán, illetve weboldalán, az Eklerképeken tekinthetjük meg, ahol a galériában a képek mellett egy rövid ismertetővel is meglep minket alkotójuk, amely által még közelebb érezhetjük magunkat, mint a festményhez, mint ahhoz, aki mindezek mögött áll.
Az én személyes kedvencem Ágnes „Még élek” című festménye, melyhez a következő szöveget mellékelte:
„Igazából már nem élek, amit a gépen látok, mint szívverés, csak valami illúzió lehet. Minden fehér, eltűnt a sok szép szín, csak egy kis vér csordogál, de az is visszafogottan, szolidan, elnézést kérően. Emlékszem pedig a színekre, szépek voltak szerettem őket. „
Még élek – Forrás: eklerkepek.hu
Számomra ez a kép a küzdelmet jelenti. Benne van minden, a steril, rideg párnahuzatok fehérsége, a vörös, össze-összehúzódó lüktetés. Egyszerre van benne valami hanyatló gyengeség és erő, ahogy az élet mégis kiviláglik a sápadtságból, mégis ott van, mégis él és mégis színes.
… mert igenis ott vannak benne a színek, titkoltan, burkoltan, talán csak az utánuk való vágyakozás illúziójaként, de mégis ott vannak, benne vannak az alkotás minden apró részletében. Küzdenek a személytelenség, ridegség ellen, megmutatják, hogy még élnek.
Ekler Ágnes művészete érzelemfestészet. Ami nagyon hangsúlyos benne, az a színek és a formák szerepe, ahogy a sok apró, sokszor lényegtelennek is tűnő ecsetvonásból egyszer csak kialakul valami, ami bennünk is ott lapul valahol, akár a jelenben, akár az emlékeink sűrűjében.
Ezek a képek azonban nem csak a gyönyörködtetést szolgálják. Egyszerre szembesítenek minket önmagunkkal, adnak színt és alakot a bennünk lakozó érzelmeknek és tanítanak meg egy nagyon fontos dologra.
Arra, hogy minden érzelmet százszázalékosan meg kell élnünk, legyen az pozitív vagy negatív, kismértékű vagy hatalmas, hiszen csak így tudjuk feldolgozni azt, így juthatunk általuk előbbre.
