Érzelemfestészet – interjú Cintivel

Érzelemfestészet – interjú Cintivel

Két hete olvashattátok az ajánlót, amit Cintiről írtam. Nagy öröm számomra, hogy ez az interjú elkészülhetett, fogadjátok szeretettel ennek a különleges lánynak a gondolatait.

forrás: Cinti rémségei

forrás: Cinti rémségei

Önként jelentkeztél hozzánk, mi motivált ebben, mit vártál tőlünk, szerkesztőktől?

Annak ellenére, hogy mindig is féltem az elutasítástól, a szükséges áldozatokat meghozom és minden ajtón bekopogtatok, ami előttem van. Másoktól elvárni azután semmit sem szoktam, mindig magamra koncentrálok. Rosszul esik, ha valami nem sikerül és kész is vagyok feladni lélekben, de eddig soha sem tettem meg, mert nem engedhetem meg magamnak.
Örülök, hogy felkerült az a cikk, igazán hálás vagyok érte.

Milyen technikákat szoktál használni?

Régen ceruzával és színesceruzákkal dolgoztam, mert a festésem borzalmas volt. Ennek ellenére ma legtöbbször inkább festek. Zavart, hogy nem ment jól, így nekiálltam, mára meg már jobbnak érzem azt, amit festek, mint amit ceruzával vagy színesceruzával dolgozok ki.
A festésnél is kialakítottam egy folyamatot, ami lehet nem a tankönyvekben leírt festés helyes folyamata, de nekem működik. Sok vizet használok (ezért kevésbé élénkek a színek), foltokban festek, legtöbbször mintha pöttyöket raknék egymásra, egyre több réteget felhalmozva. Bizonyos rétegek után félreteszem megszáradni (hazudok, meghajszárítózom), aztán ha végeztem a festéssel, tűfilcekkel kihúzom a vonalakat, az árnyékokat még be is vonalkázom párhuzamos vonalakkal, akár a mangákban. A létező legvékonyabb tűfilcet használom mostanában.
Ezeken kívül szeretem a színes filctollakat, tanulmányrajzokat pedig általában ceruzával csinálok, de mostanában szénnel meg krétákkal is. Illetve fekete tollal is szeretek rajzolni.

Milyen körülmények között szeretsz alkotni?

Bármikor. Sajnos éjszaka aktívabb vagyok, olyankor többet gondolkodok és mindent felírok egy könyvbe, ami eszembe jut, így legtöbbször nem hasraütök és kitalálok egy témát, hanem adott gondolatokból dolgozom, amiket már korábban leírtam.
Mivel az ötlet már megvan, így egy tornádó közepén is elég jól tudok dolgozni. Ez a való életben is igaz rám, nem vagyok figyelmes, nem tudok egyszerre több dologra figyelni, teljesen arra figyelek, amit éppen csinálok. Nem csak rajzolásnál, sokszor akkor sem jut el hozzám semmi, amikor valaki a szemembe mondja, mert túlságosan be vagyok zárva a gondolataimba.

forrás: Cinti rémségei

forrás: Cinti rémségei

Műveid sokszor felkavaróak, honnan jön az ihleted, mi inspirál, mikor alkotsz?

Akármennyire személyesnek tűnnek a rajzaim, legtöbbször abból táplálkozom, ami körülöttem van. A társadalomból és az ezt felépítő egyénekből. Mindkettőt ugyan úgy figyelembe veszem, mert egyik nincs a másik nélkül. Túl sok olyan ember van, akinek halk a hangja ahhoz, hogy meghallják. Szeretném, ha mindenki egyenlő bánásmódot kapna és azok is teljesnek érezhessék magukat, akiket lenéznek. Nagyon örülök annak, hogy megvan ahhoz a képességem, hogy átérezzem azt is, ami nem velem történik. Mások ezt hatalmas tehernek érezhetik, de ez számomra egy olyan teher, amit büszkén viselek, és soha sem mondanék le róla. Onnantól kezdtem el tudatosabban (és szerintem jobban is) dolgozni, miután felfogtam magam körül a világot. Számomra ez elég kínszenvedés volt, sokat szenvedtem attól a sok információtól, amit éjszaka töltöttem az agyamba. Abban a pillanatban nem, mert a kíváncsiságom hajtott, viszont utána egyben rám zúdult egy hatalmas súly, amit akkor még nem értettem honnan származik. Úgy gondolom, hogy sok ember azért olyan, amilyen mert vagy szintén megértette a világot maga körül ahogy én, vagy pedig nem is tudatosul nála az, hogy nem érti mi történik az emberekkel nap mint nap. De az is lehet, hogy egyik sem, és éppen ez inspirál engem is. Megérteni a többi nézőpontot, megérteni a gonoszt és a bűnöket is, megérteni azt, amit mások nem mernek. Ahhoz, hogy jobb környezetet teremthessünk magunknak, először meg kell ismerni azt is, ami ebben meggátol.
Ezen kívül, ami még inspirál, az a fikció. Filmek, könyvek, sorozatok, minden, amit egy másik ember kitalált. Szeretem a Marvel filmeket, szeretem az erőszakot és a harcokat, harcosokat, ninjákat, szuperhősöket. Tudom, hogy ez annyira nem látszik abban, amit csinálok, viszont bizonyos fikcionális karakterek sokat segítettek abban, hogy jobban megismerjem önmagamat és biztosabb legyek a céljaimban. A jelenlegi fejfájást például a Fullmetal Alchemist című anime adja, sok kérdésemre kaptam választ azzal, hogy megnéztem. Szeretem az egyszerű, igaz és egyenes gondolatokat, még ha azok kérdések is. Az emberiség miért követi el egymás után mindig ugyan azt a hibát? Van jogunk beleavatkozni a világ körforgársába? Mennyit számítunk mi ebben a körforgásban?

Ezek persze csak töredékei azoknak, amik inspirálnak, de az inspiráció mindig is olyan volt számomra, ami igazából leírhatatlan és megfoghatatlan.

Magadnak vagy másoknak alkotsz elsősorban?

Először mindenki saját maga miatt alkot, én is magam miatt csináltam. Szerintem kevesebben érnek el arra a szinte ahol viszont őszinte vágyuk az, hogy másoknak is alkothassanak. Az én esetemben ez összefüggésben lehet azzal, amit az előző válaszomban próbáltam kifejteni, tehát azzal, hogy segíthessek másokon és felhívjam arra is a figyelmet, amit sokan nem látnak. Én úgy érzem, hogy akiknek sikerült igazán nagyot alkotniuk azokban általában megvan ez a cél is, meg egy nagy adag fájdalom is, amitől aztán igazzá válik az amit csinálnak.

Sok festményed önarckép, ahogy Frida Kahlotól idézted, gyakran magad fested, mert magad ismered legjobban. Mikor magad fested, használsz fényképet, tükröt? Hogy képzeljük el ezt a folyamatot?

Az arcom szerkezete eléggé egyszerű, viszont jellegzetes, ezért sokszor csak el kell találnom a kötelező pontokat az arcomon a rajzomban, aztán utána kedvemre alakíthatom. Nem szeretem a hiperrealizmust, szóval soha sem törekedtem pontosságra. Legtöbbször csak úgy vezetem a vonalakat, ahogy éppen jólesik.
A kérdésedre válaszolva: fotót gyakran használok, de a végeredmény soha sem hasonlít rájuk, mert csak egy kiindulópontot adnak.

forrás: Cinti rémségei

forrás: Cinti rémségei

Mesélnél nekünk magadról? Ha megkérdezik ki is vagy Te igazán, mit felelsz?

Őszintén elmondom, hogy e miatt a kérdés miatt több embert is megkérdeztem, hogy vajon mit írjak, még az ask.fm-re is képes voltam kirakni, képes voltam kikérni ismeretlen emberek véleményét, mert annyira nem tudok magamról írni. Mindenki a legszebb tulajdonságokkal írta le. Szerintem meg csak egyszerű vagyok. Kiszámítható és naiv.

Van-e olyan alkotásod, ami különösen közel áll hozzád, ha igen, miért

Nem igazán van. Ha eredeti ötletből készítek valamit, annak a bírálatát rábízom másokra. Talán egyedül a fanartjaimhoz ragaszkodom valamiért, amiknek soha sincs nagy sikerük. Főleg a mangáknak. Ezek a rajzaim az egyetlenek, amiket igazából magam miatt csinálok meg. Tiszteletből készülnek. Nehezen tudok továbblépni anélkül, hogy az igazán nagy kedvenceimet nem rajzoltam volna le.

Van egy alkotásod, amit Xanax dobozra készítettél. Mesélsz erről? Olyan megragadó, szokatlan, nem lehet elmenni mellette.

Az volt az utolsó dobozom, mert eleve sorozatot akartam belőle, különböző gyógyszeres dobozokra. Elég egyszerű a története, csupán azt rajzoltam a dobozra, amiért szedem.

forrás: Cinti rémségei

forrás: Cinti rémségei

Végül egy kis játékra invitálnálak, egy kis asszociációs játék ez. Mondok egy szót, Te pedig mondd, mi jut először eszedbe róla, lehet ez emlék, képzettársítás, történet, akármi. A szó: fahéjköd

Sült alma, a sült alma jutott először eszembe, nem olyan régen ettem és nagyon szeretem. A karácsony pedig a második, mert az a kedvenc ünnepem. Várom már!

Cintinek köszönöm a válaszokat, remélem sikerült legalább egy apró szeletet megmutatnom Belőle!

Alkotásai: Cinti rémségei

Ajánló: Érzelemfestészet-ajánló Cinti rémségeiről

Ask.fm: Natsuhikari

Szerző:

Hawartheh Sára Léna

fehér. fekete.
jó. rossz.
fény. sötétség.
?
felismerni, hogy a sötétség nem gonosz. és a fény nem feltétlen jó.
a sötétség csak kifordított fény. a fény csak sötétben látszik igazán.
s nem vak(ít) a fény ugyanúgy, mint a sötétség? sötét fényem. fénylő árnyékom. hát nem pusztítotok és építetek egyszerre? együtt.

Szólj hozzánk!