Érzelemvilágom, tortaformába öntve

Érzelemvilágom, tortaformába öntve

Valamilyen íz kell a számba, valami, amivel a nyelvem örömtáncot jár, amelyre a fogaim guillotinként csapnak össze, valami, aminek málló egyvelege olyan brutális erővel hat az érzékeimre, hogy másra ne is legyen alkalmam koncentrálni. Ízbombát akarok érezni, ami kisüti agyam többi, felesleges gondolatát. Mert vannak olyanok is, s ezeket általában az aggodalom szüli. A nassolás pedig az aggodalmat szüli, bár a reflektorfény hirtelen irányt vesz, s ez az irány bentről kifelé halad.

Receptkönyv híján ujjaim a klaviatúra fekete négyzeteire sietnek, felütött képernyőm várakozó állásban. Rajtam múlik mit láttasson. Nosalty. Vadat és halat? Ááá, inkább nem. Az efféle éhség vágy bennem csupán valami édes egyvelegben tud kielégülni.
Kalandozások… Mit is szeretek jobban? A kakaó-kókusz, vagy a karamell elegyét? Ilyenkor valami sokkolóan intenzív, mégsem gejl ízre van szükségem.
Üde gyümölcsös? Habos-babos? Krémes?
Na ez a baj velem. A gondolataimba sokszor belebotlanak a cselekedeteim. Szinte mindegy is, csak csináld már!

Bingó! Fehér csokoládés-mascarponés-erdei gyümölcsös torta. Látvány:csillagos ötös, összetevőiért pedig külön-külön is sikítoznak az ízlelőbimbóim. Ez jó lesz.

Előkészület 30 perc, ez jó hír, sütni nem kell, ez is, de miii? Órákon át tartó hűtős tortúra. Türelmetlenségemnek nem tesz jót ez az információ és már sietve haladnék is tovább a kereséssel, de megállok. Tanulnom kell a türelmet, végig kell csinálnom, amit elkezdtem! Legfeljebb vacsora lesz belőle.

Miközben nekilátok, gondolataim tovább hömpölyögnek. Arra a kérdésre keresik a választ, miért épp az édes íz az, ami vágyaim netovábbja, ami örökösen kiszorítja az amúgy nagyon is szükséges főételeket az étlapomról. Ez is egyfajta szerelem, csak hogy ebben sosem kellett csalódnom, mi több, sok-sok csalódáson segített át. Mind sokunkat. Bánatevés. Ismerős?

 

recept

 

 

Kattogó agyam munkáját a 35 dkg zabkeksz összezúzása töri meg. Választhattam volna a darálást is, de valahogy jól esik indulataim ilyetén való csillapítása. A tányértörésnél biztosan jobb. Az ajtócsapásnál is. Közben eszembe jut, hogy igazán elkezdhetném olvasztani azt a 12 dkg vajat, hogy legyen ideje egy kicsit hűlni is, mielőtt összedolgozom a keksszel.
Mehet a tortaformába, 26 cm-es kell, hogy legyen. Egyetlen példány van itthon, jóleszazamivan. A massza széleinek magassága pedig 1 cm, jóleszezígyis. Az első hűtős projekt beindul, első körben a tészta kap helyet a khm… tej és joghurtok díszes társasága között. Az agyamat kellene inkább betennem. Vagy a szívemet. Csak behűteni egy picit. Merthogy talán túlságosan is eleven mindkettő. A lelkem pedig ott szárnyal valahol a felhők habjában. Így sosem leszek egyben.

 

images (2)

 

Na de jöjjön a lényeg. Az apróságokban mindig elveszek…
A krém! Gőz felett megolvasztom a 30 dkg fehér csokit. ( Ebből plusz egy táblával vettem, ismervén magam, beleeszem. Természetesen.) Ha a fehér csoki kihűlt, melynek ideje alatt bőven elpusztítottam már a plusz egy tábla felét, akkor hozzáadom a 40 dkg mascarponét és robotgéppel simára keverem.
Kalandozások… Néha áldom, máskor bánom a nők megosztott figyelmének fantasztikumát. Be kellene tenni valami zenét, a kérdés már csak az, emelni szeretném magam, vagy méláznék inkább. Hangulataim sebesebb pályát futnak, mint a legmodernebb hullámvasút, ezzel halálra rémítve, sokszor jó messzire taszítva másokat. Gyakorlatilag képes lennék egyik pillanatról a másikra, csak úgy belebőgni ebbe a félkész tejfehér egyvelegbe. Inkább fel!
Hol is tartottam? Igen, ez is a sajátom. Ha százszor nem nézek újra meg újra a receptre, akkor egyszer sem, mégis, valahol mindig eltérek tőle. Ez az előkészület lesz egy óra is. Vacsorából éjszakai evészet.
Felverem az 500 ml habtejszínt az 1 csomag vaníliás cukorral és 1 db citrom reszelt héjával. Mmmm, nincs is jobb, mint amikor az ízek összetáncolnak.
Összeházasítom a tejszínt és a mascarponés krémet, óvatosan, míg egyenletes masszát nem kapok ( szeretem a rusztikus dolgokat…). A kekszes alapot kiveszem a hűtőből, a szívem még mindig fagyon. Azon gondolkodom, lesz-e még, hogy ki merem olvasztani. Hogy érdemes lesz kiolvasztani. Hogy érzem-e még úgy igazán, bátran, mindent beleadva dobogni. A kekszes alapra rákenem a krémet, természetesen a formában hagyva, majd mehet vissza a hűtőbe 3 órára!!! Tudom-tudom, meg kell, hogy dermedjen, de könyörgöm, miért nem találtak ki erre valami gyorsító gombot.
Így szaladnak el általában a pillanatok a fejem fölött. Jó hír viszont, hogy azokat, amelyeket szeretem, nem hagyom csak úgy elszökni. Kihasználom. Megélem. Nyújtom, ameddig csak lehet.

Van egy “kis” időm. Belekezdek egy újabb könyvbe, sűrű bocsánatkérések közepette a másiktól, amit MEGINT félbe hagytam. Bocsánat, bocsánat, de most erre a másikra vagyok hangolódva, majd visszahangolódok rád, ígérem. Körülbelül negyed órás ütemben olvasok, mosogatok, írok, telefonálok, rajzolok, összetépem, meghallgatok valamit, hajat mosok, írok. Jajj, a sütemény!!!

Ideje feltenni az i-re a pontot. A 25 dkg erdei gyümölcs mixet egy tálba teszem, 2 evőkanál vízzel és 5 dkg cukorral. Alacsony lángon (de unalmas) főzöm, amíg be nem sűrűsödik. Ha kihűlt, a kész torta tetejére öntöm. Et, voilá!

 

torta

 

Szólni kellene valakinek, hogy csináltam egy tortát. Meg enni egy salátát.

 

képek forrása: www.tumblr.com, www.nosalty.hu

Szerző:

Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.