“Érzelmek és benyomások játéka…”-Interjú Suha Katával

“Érzelmek és benyomások játéka…”-Interjú Suha Katával

Múlt héten a róla készült ajánlót olvashattátok, most pedig fogadjátok sok szeretettel az interjút is 🙂

 

Mikor kezdődött nálad az írás szeretete?

Nehéz pontosan megmondani, de valamikor a középiskolában. A könyvek, az olvasás már gyerekkoromban is a szívem egyik kis csücske volt, de sokáig nem gondoltam arra, hogy nem csak befogadni tudom a szöveget, de talán megalkotni is. Aztán a barátnőmmel írogatni kezdtünk – azt hiszem, ha ebbe egyszer belekóstol az ember, egy életen át tartó függőséggel néz szembe.

A blogod címe “Days of Solitude”, ami magyarul annyit tesz, hogy “A magány napjai”. Miért pont ezt a címet választottad?

Amikor elhatároztam, hogy belekezdek ebbe a blogba, valamiért éppen a Száz év magány férkőzött a fejembe, ami az egyik legkülönösebb könyv, amit olvastam, és ezt egyfajta jelnek tekintettem. Eredetileg egy teljesen privát blogként indult, magamnak írtam és magamnak akartam bizonyítani, nem ismeretleneknek. Csak egy-két hozzám közel álló kapott hozzáférést egészen addig, amíg publikussá nem tettem ezeket a kis szösszeneteket. Ráadásul úgy éreztem, a cím több aspektusból is igaz rám. Nehéz időszak van mögöttem, és néha igazán jól esik magamban lenni. A csendből is lehet erőt meríteni.

 Hogy zajlik nálad az írás folyamata?

Egy kicsit rapszodikusan – leginkább akkor írok, ha valami nagyon nem hagy nyugodni, vagy ha annyi érzelem és gondolat kavarog bennem, hogy szükségem van egy szelepre, ami segít leengedni és rendszerezni. Van, amikor csak néhány szó lát napvilágot, máskor pedig megállíthatatlanul ömlik belőlem minden. Elég kiszámíthatatlan, így nem is szeretem erőltetni, inkább megadom magam a bennem munkálkodó ihletnek. Ezért is jelentett nagy kihívást az, hogy egy hónapig minden egyes nap „papírra vessek” valamit, akármi történjék, visszanézve mégis mindig volt valami mondanivalóm. Ebből is tanultam. A könyves blogomon egy ideje csend honol, de ez nem a végét jelenti, inkább csak egyfajta feltöltődésként élem meg. Néha kiszakad belőlem valami, ami nagyobb nyomot hagy, de nagyobb űr is marad utána.

 Írtad, hogy lapul a fiókodban 1-2 novella is. Miről szólnak?

Ez változó: az életről – az enyémről, vagy éppen arról, ami sohasem lehet az enyém. Szerelemről, szeretetről. Boldogságról. Fájdalomról és veszteségről. Vagy csak egy őszi délelőttről. Akad, ami pályázatra vagy versenyre készült, mások pedig valakinek ajándékba. Néhány mögött nincs is konkrét történet, csak érzelmek és benyomások játéka.

Suha Kata

Suha Kata

A rövid bemutatkozásodban írtad, hogy Hemingway a kedvenc íród. Rá reflektálva szerinted milyen egy jó író?

Igazság szerint csak egy kedvenc író a sok közül, de ha az írásról kérdeznek, mindig az ő szavai jutnak eszembe: “There is nothing to writing. All you do is sit down at a typewriter and bleed.”. Ő két mondatban összefoglalta azt, amit minden egyes alkalommal érzek: hogy nem csupán szavakat szeretnék egymás után pakolni, mert sokkal fontosabb az, ami megbújik mögöttük. Abból születnek a történetek és a csodák. Ahhoz, hogy igazinak és tényleg értékesnek érezzem, amit leírok, minden egyes alkalommal mélyre kell nyúlnom, és kikaparni egy darabot a saját szívemből, ami sokszor elég kemény és meglehetősen félelmetes vállalkozás.

 A környezetedben lévők tudják, hogy írsz? Ha igen, akkor mit szóltak hozzá?

Leginkább a közeli barátaim, akiktől sok jó szót, tanácsot és rengeteg támogatást kapok és kaptam az eddigiekben is – azt hiszem, ők tudják, hogy mennyire szükségem van visszajelzésre. Mégis sokkal rémisztőbb a tudat, hogy olyan emberek vetnek néhány pillantást a lelkem mélyére, akik személyesen is ismernek, mint ha ezt vadidegenek teszik. Nem vagyok az a könnyen kitárulkozó típus. Hiszek abban, hogy a szavaim előbb-utóbb maguktól is eltalálnak azokhoz az emberekhez, akiknek képesek adni valami fontosat.

 Kaptál már visszajelzéseket a blogoddal kapcsolatban?

Inkább a könyves bloggal kapcsolatban kaptam néhányat, amik pozitívak és borzasztóan inspirálóak voltak. Számítok és adok a szeretteim véleményére, ugyanakkor sokkal fajsúlyosabbnak érzem egy ismeretlen reakcióját az írásaimmal kapcsolatban, mert ő csak a betűim alapján formál véleményt, függetlenül a személyiségemtől.

 Mivel töltöd egyébként a hétköznapjaidat?

Most éppen a változás korát élem, munkát keresek, így az ismétlődő állandóság most hiányzik az életemből. Könyveket bújok, írok, virágokat ültetek, sokat beszélgetek és sokat hallgatok. Élvezem, hogy évek óta először van igazi, elsöprő erejű tavasz. Keresem az utam, vagy megpróbálok kitaposni magamnak egy testhezállót.

 Szeretnéd, hogy jövődben nagyobb szerepet játsszon az írás?

Mindenképpen. Bár talán inkább azt mondanám, hogy mivel az én mindennapjaimnak már így is szerves, kiirthatatlan részét képezi, inkább arra vágyom, hogy mások életében is szerepet kaphasson. Ha csak egyetlen embert inspirálok, segítek vagy támogatok ezzel, ha elindítok egy gondolatmenetet vagy párbeszédet, már boldog vagyok, mert célt értem.

Hogy jellemeznéd 5 szóban az írói stílusod?

Őszinte. Nyílt. Szabad. Mély. Lágy.

Blogja: http://daysofsolutide.blogspot.hu/

Szerző:

Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.