„Érzéseket generálok, amelyek remélhetőleg érzelmekké alakulnak. „ – interjú Varga Csengével

„Érzéseket generálok, amelyek remélhetőleg érzelmekké alakulnak. „ – interjú Varga Csengével

Ma egy olyan fiatal lányt szeretnék Nektek bemutatni, akinek sorai tényleg igazi érzelmeket váltanak ki. Legalábbis belőlem biztosan. Versei visszarepítenek a kamaszkorom azon idejére, mikor még harcoltam önmagammal és a világgal. Csenge szavai tökéletesen megmutatják a valóságot. Egy fiatal lány valóságát, aki még önmagát kutatja.

-Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

 Harmadik osztályos koromban a szüleim elajándékozták a kedvenc szobanövényem. Akkoriban ezt vesztességnek éltem meg és írtam róla, mert az megnyugtatott. Ezután mindig jelen volt az életemben az írás.

„Csinos kis presszóban főzött depressziót

kölcsönzött a sötétből kiszűrődő

nyavalygásból, hogy elnyűtten ölelkezzen

egy karácsonyi égősorral valamikor nyár

közepén és balzsamként kenje magára

a puha fényözönt, mert teljesen mindegy,

milyen szedatívumhoz fordul az ember,

főleg ha szorongva szorít testéhez 220

voltnyi világító halálcérnát.”

 /Egy mondat c. vers/

– Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Ez egy olyan kérdés, amire minden nap próbálok egy kézzelfogható választ találni. Mondjuk úgy, egyfajta önkiteljesedés, a legtisztább énem mutatkozik meg benne.

– Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Érzéseket generálok, amelyek remélhetőleg érzelmekké alakulnak.

 

„Úgy teszel mintha tudnád, hogy kell

átérezni a fájdalmat, közben csak idétlenül

vígasztalsz és magyarázod az eddigi életed,

pedig nem az érdekel, hogy miért félsz

meghalni, hanem, hogy ha fulldokolnál,

kinek a nevét köhögnéd ki először.”

/Még egy mondat c. vers/

 

-Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?

Bartis Attila

„Semmi nem nyújt olyan szabadságérzetet, mint a csillagos ég” /Bartis Attila

Varga Csenge

-Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Többnyire a fejlődésre vagyok büszke. Viszont az is büszkeséggel tölt el, amikor azt a visszajelzést kapom, hogy más érzelmeit is kifejezem a verseim által.

– Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Az emberek. Nagyon szeretem az embereket, mindig meg tudnak lepni.

 

-Mi az, ami boldoggá tesz?

Minden apróság.

 

– Mik a további céljaid ezen a téren?

Egy letisztult és sajátos stílust létrehozni.

 

Végszóra pedig bemutatom Nektek Csenge egyik versét. Engem ez érintett meg a legjobban, élvezettel olvastam újra és újra. Remélem Nektek is tetszeni fog:

Tizennyolc

Ma elszívtam egy cigarettát és gyűlöltem,

pedig a hó hullott, a dohány is drága volt,

nem erre számítottam.

Gondoltam, megkattintom mégegyszer

a gyújtót, végül földhöz vágtam

és ráolvadt a tüdőmre egy hópehely.

Valami félrészeg isten ténfergett a sugárúton,

majd átfutott egy vonat a pázsitos síneken,

dédelgetve dübörgésével a dobhártyáim-

de ez sem nekem szólt.

Szerencse, hogy már azelőtt is távol

voltam magamtól, hogy megismertelek,

újra félelmetessé vált a csend,

az ugráló visszhangok a fejemben

és az, hogy az emlékeim közt

egy-egy hajnalhasadás  van.

Apránként tör fel gyomromból a fiatalság,

hiábavaló rutin az egész, mert úgyis

az abszintos üvegben két év múlva

már paradicsomlé fog állni és elhalnak

a régi szerelmek. Egyiket sem

akarom majd keresni soha többé-

ennyi mindent mozdít egyszerre az idő,

mégis csipkedve esznek a percek és

még csak 18 év telt el belőlem.

 

Csenge verseit a https://www.tumblr.com/blog/repulo-cirkusz  oldalon olvashatjátok!

Szerző:

Pintér Dóri
Az a fajta lány vagyok, aki akkor létezik, ha írhat. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer majd mások is olvassák a gondolataimat. Ennek viszont mindig is a visszautasítási-kórság állt az útjában. Azonban rájöttem: igenis lehetnek olyan gondolataim, amik másokat is érdekelnek. Életvidám és csökönyös ember vagyok, épp ezért mindenről van véleményem, amit szeretnék is megosztani a világgal. Az írás számomra egy olyan dolog, amivel kifejezhetem az érzéseimet úgy, hogy ne kelljen szólnom egy szót sem. Ez pedig egy magamfajta szürke kisegérnek hatalmas áldás. A romantika és rózsaszín dolgok terén annyira nem vagyok otthon, de igyekszem magamba szívni az életet és kipróbálni magam több téren, mivel a macskámon és a kávén kívül az írást szeretem a legjobban. Na jó… a macskámat jobban.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás