Ma egy olyan fiatal lányt szeretnék Nektek bemutatni, akinek sorai tényleg igazi érzelmeket váltanak ki. Legalábbis belőlem biztosan. Versei visszarepítenek a kamaszkorom azon idejére, mikor még harcoltam önmagammal és a világgal. Csenge szavai tökéletesen megmutatják a valóságot. Egy fiatal lány valóságát, aki még önmagát kutatja.
-Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Harmadik osztályos koromban a szüleim elajándékozták a kedvenc szobanövényem. Akkoriban ezt vesztességnek éltem meg és írtam róla, mert az megnyugtatott. Ezután mindig jelen volt az életemben az írás.
„Csinos kis presszóban főzött depressziót
kölcsönzött a sötétből kiszűrődő
nyavalygásból, hogy elnyűtten ölelkezzen
egy karácsonyi égősorral valamikor nyár
közepén és balzsamként kenje magára
a puha fényözönt, mert teljesen mindegy,
milyen szedatívumhoz fordul az ember,
főleg ha szorongva szorít testéhez 220
voltnyi világító halálcérnát.”
/Egy mondat c. vers/
– Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Ez egy olyan kérdés, amire minden nap próbálok egy kézzelfogható választ találni. Mondjuk úgy, egyfajta önkiteljesedés, a legtisztább énem mutatkozik meg benne.
– Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Érzéseket generálok, amelyek remélhetőleg érzelmekké alakulnak.
„Úgy teszel mintha tudnád, hogy kell
átérezni a fájdalmat, közben csak idétlenül
vígasztalsz és magyarázod az eddigi életed,
pedig nem az érdekel, hogy miért félsz
meghalni, hanem, hogy ha fulldokolnál,
kinek a nevét köhögnéd ki először.”
/Még egy mondat c. vers/
-Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?
Bartis Attila
„Semmi nem nyújt olyan szabadságérzetet, mint a csillagos ég” /Bartis Attila
Varga Csenge
-Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Többnyire a fejlődésre vagyok büszke. Viszont az is büszkeséggel tölt el, amikor azt a visszajelzést kapom, hogy más érzelmeit is kifejezem a verseim által.
– Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Az emberek. Nagyon szeretem az embereket, mindig meg tudnak lepni.
-Mi az, ami boldoggá tesz?
Minden apróság.
– Mik a további céljaid ezen a téren?
Egy letisztult és sajátos stílust létrehozni.
Végszóra pedig bemutatom Nektek Csenge egyik versét. Engem ez érintett meg a legjobban, élvezettel olvastam újra és újra. Remélem Nektek is tetszeni fog:
Tizennyolc
Ma elszívtam egy cigarettát és gyűlöltem,
pedig a hó hullott, a dohány is drága volt,
nem erre számítottam.
Gondoltam, megkattintom mégegyszer
a gyújtót, végül földhöz vágtam
és ráolvadt a tüdőmre egy hópehely.
Valami félrészeg isten ténfergett a sugárúton,
majd átfutott egy vonat a pázsitos síneken,
dédelgetve dübörgésével a dobhártyáim-
de ez sem nekem szólt.
Szerencse, hogy már azelőtt is távol
voltam magamtól, hogy megismertelek,
újra félelmetessé vált a csend,
az ugráló visszhangok a fejemben
és az, hogy az emlékeim közt
egy-egy hajnalhasadás van.
Apránként tör fel gyomromból a fiatalság,
hiábavaló rutin az egész, mert úgyis
az abszintos üvegben két év múlva
már paradicsomlé fog állni és elhalnak
a régi szerelmek. Egyiket sem
akarom majd keresni soha többé-
ennyi mindent mozdít egyszerre az idő,
mégis csipkedve esznek a percek és
még csak 18 év telt el belőlem.
Csenge verseit a https://www.tumblr.com/blog/repulo-cirkusz oldalon olvashatjátok!
