Az írók nagy átlaga magányos farkas: a legoptimálisabb, ha egy csendes sarokban ücsörögve csupán saját démonaival és szavaival kell megküzdenie. Az alkotás folyamata a befelé fordulásról, az odafigyelésről szól – egy kicsit minden alkalommal elmetsszük a köldökzsinórt, ami a valósághoz láncol.
Ám ha egy online felület és a közös cél összeköt egy halom másik emberrel, egész más helyzet jön létre: meg kell találnunk azokat az utakat, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyedén és eredményesen tudjunk együtt dolgozni. A mai virtuális érában ez viszonylag egyszerűnek tűnik, de elárulom, az egymáshoz vezető ösvényeinket a legtöbb esetben kemény munkával nekünk kell kitaposnunk… Mindent összevetve úgy érzem, szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Itt a Lendület magazin szerkesztőségében, a színfalak mögött fantasztikus és egyedülálló emberekkel dolgozhatok együtt nap mint nap. A saját tapasztalatainkra hagyatkozva hozzuk létre a saját szabályainkat, nem félünk alakítani, változtatni a rég berögzült metóduson, ha úgy érezzük, erre van szükség a haladáshoz.
Biztosan ti is eltűnődtetek már azon, hogyan hidaljuk át a fizikai távolságot a mindennapokban, illetve mennyiben befolyásolja a magazin működését, hogy nem tudunk rendszeres személyes kontaktot létesíteni. Nos, nincs mit szépíteni, hatalmas segítséget nyújt számunkra a Facebook: nem csupán a korlátlanul ide-oda repkedő privát üzenetek, de például egy csevegő csoport is rendelkezésünkre áll, ahol bármikor megoszthatjuk egymással a legőrültebb gondolatainkat és ötleteinket is. Higgyétek el, rendszeresen meg is tesszük… 🙂
Ám ez a „szakmai” kapcsolat már jó néhány esetben túllépett a munka keretein, és szinte észrevétlen fonódtak össze baráti szálak, mit sem törődve távolsággal, vagy akár hogy személyesen még sosem láttuk egymást. A saját bőrömön tapasztalom, milyen gyorsan alakult ki köztünk komoly bizalmi kapcsolat, és nem csupán egy kreatív és támogató közeget kaptam ezzel, hanem sokkal többet – így pedig könnyebben megy a közös munka is. Azt hiszem, elmondhatom, hogy mindannyian tartjuk a hátunkat a többiekért: ha valakinek közbe jön valami, vagy probléma lép fel, a magazinnal kapcsolatosan és a magánéletben is kifeszítjük a védőhálót, és támogatjuk, amennyire csak lehet. Úgy gondolom, ez egy nem mindennapi kapocs, és büszke vagyok rá, hogy átélhetem, a részese lehetek.
Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek nehézségek vagy problémák, és nem érezzük a hiányát a rendszeres szerkesztőségi megbeszéléseknek, de úgy gondolom, mivel mindannyiunknak ugyanaz a cél lebeg a szeme előtt, amit tűzön-vízen igyekszünk megvalósítani, az összetartás végül elmossa ezeket az akadályokat.
A közelgő teadélután számunkra is fantasztikus lehetőséget nyújt, hiszen végre mindannyian egy helyen tartózkodhatunk, és a csevegés közben nem csupán profilképek táncolnak a szemünk előtt, hanem végre hús-vér emberekként is képviselhetjük a magazint.
Úgy gondolom, egy ilyen közösség életében nagyon fontos, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb módszereket, amely elősegíti a hatékony együttműködést. Bizonyos mértékig szükséges átlátnunk egymás munkáját és feladatait, hogy amennyiben segítségre van szükség, rögtön „ott teremhessünk”. Ugyanakkor kell, hogy néha levezessük a feszültséget, hogy hétköznapibb témákról is beszélhessünk, hiszen így még több oldalról ismerhetjük meg a társainkat. És kell, hogy mindannyian szívből akarjuk ezt csinálni. Az írás a mi láthatatlan vérszerződésünk.
És ha szeretnétek ti is részesei lenni a személyes találkozásnak, itt többet is megtudhattok az eseményről – gyertek minél többen! 🙂
Kép forrása: Weheartit.com