És mi lesz az álmokkal?

És mi lesz az álmokkal?

Gyerekkorunk óta álmodozunk. Mindenki vágyik arra, hogy a számára legkedvesebb tevékenység egyszer  a hivatásává válik, amiből meg is tud majd élni. Csakhogy ez nem mindig ennyire egyszerű. Igen, én is hiszek benne, ha valamit eléggé akarunk, és teszünk is érte tisztességgel, az előbb vagy utóbb valóra váltja magát. Viszont amikor valaminek századszorra futunk neki, és azután is visszadob az élet, akkor érdemes végig gondolni, hogy kell-e nekünk ezzel tovább foglalkozni.

Egy álom kezét mindig pokoli nehéz elengedni, hiszen bizonyos  értelemben ez adott értelmet évekig az életünknek. Mégis olykor szükségszerű. Megvolt a funkciója, a szerepe az életünkben, de többé már nincs értelme dédelgetni. Nem vagyunk mindenhatóak és nem lesz mindenkiből az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Emberek vagyunk korlátokkal, és nagyon szép, ha valaki a végsőkig kitart céljaiért , de mi van akkor, ha mégsem ez a mi utunk? 

tumblr_ndlinvWjZy1r4mkqwo1_400

tumblr.com

Hiába hisszük, hogy a tevékenység, amit annyira imádunk az életünk értelme, ha egyszerűen nem vagyunk elég jók, hogy kitűnjünk és nekünk tetsző sikereket érjünk el benne. Imádok írni, és soha nem fog kikopni az életemből, de sosem leszek világhírű írónő, aki bestsellereket ad ki a kezei közül, bár természetesen sokáig hittem benne. Ez viszont nem is baj. Az én életemnek az írással csak ennyi dolga van. Blogot írok, Lendületezek és talán lesz majd regényem. Ez nem túl különleges, de nekem sokat jelent. Lesznek majd más álmok. Erősebbek és fényesebbek, amiben én is megtalálom a kényelmes, boldog helyemet. 

Sok mindenre lehet vágyni az élet során, és sok mindre kell is. Nem muszáj feladni magunkat. Csak félre kell tenni vagy újragondolni az álmainkat. Az élet úgy is arra terelget majd, ahol lennünk kell. 

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás