És neked mit jelent most a karácsony?

És neked mit jelent most a karácsony?

Így a karácsony közvetlen közelébe érve, készülődés közben egyre többször eszembe jut, hogy ez már nem ugyanaz, mint régen. Valami megváltozott, valami hiányzik.
Talán a fenyőágakon fakultak meg a díszek? A fa alatt váltak kevésbé érdekessé az ajándékok? Vagy csak az én szívemből tűnt el a varázslat?

Talán. Bár be kell látnunk, hogy a karácsony minden életszakaszban mást takar és ezáltal egészen más és más módon tud minket megajándékozni.
Ott volt régebben a gyermeki vágyakozás és várakozás a karácsony, a varázslatos téli mesevilág után. Mikor még tényleg hinni tudjuk, hogy hóesésnél Holle anyó rázta meg a dunnáját, a karácsonyfát angyalok öltöztetik fel fénybe, színbe és természetesen szaloncukorba, a karácsonyi csengettyűszó pedig tényleg valami csodás meglepetésnek megérkeztét jelzi.

Aztán persze ennek vége lett, most már nem izgat minket annyira se a csengettyű hangja, se a csillagszóró a fák ágain. Hiszen annyi minden tennivaló van még és muszáj mindennek tökéletesnek lennie. Díszítés, fa, ajándékok, sütemények és még ki tudja, hogy micsodaságok.
De ha mindennel el is készülünk, miért érezzük magunkat mégis üresnek és inkább fáradtnak, mint ünnepinek gyertyagyújtáskor?
Egyáltalán mi a gyertyagyújtás, mi a karácsony tulajdonképpen?
Mit jelent számunkra ez az egész?

A keresztények szerint ezen a napon érkezett el hozzánk a Megváltó, kaptunk új reményt, ígéretet, Istent, egymást, a szeretetet ezt ünneplik ezen a napon; nevezik ezt konkrétan a szeretetet ünnepének is sokan, mikor egy kicsit elcsendesedünk, jobban figyelünk egymásra és saját magunkra, mások azt mondják ez egy szép hagyomány, megemlékezés, alkalom arra, hogy összejöjjön és időt töltsön együtt a család.

Bármit is tartunk igaznak, higgyünk bármiben is, abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy igenis meg kell állnunk a legnagyobb sürgés-forgás közepette is, hogy átgondoljuk mit is jelent nekünk ez az egész, miért csináljuk, mit tartunk fontosnak, mitől lesz szép, mitől lesz igazi.
Ugyanis az advent nem csak a tényleges(?) felkészülésből áll, abból, aminek látszólag is nyoma marad, hanem arról is, hogy a lelkünket is felöltöztessük az ünnepre. Hogy tanuljunk meg újra, tényleg szívből, igazán ünnepelni, örülni az együttlétnek és kicsit újra hinni a karácsony misztikumában.

Forrás: pinterest.com

Forrás: pinterest.com

Persze ez nagyon szépen hangzik, mondhatnánk most, de mégis hogyan kezdjünk hozzá? Hiszen az érzéseket nem lehet úgy egy döntés által befolyásolni, hogy „én most akkor átérzem a karácsony szellemét”.
Mert valamit csak tudunk tenni érte.

Gyermekkorom legszebb és legmeghatározóbb karácsonyi emléke az, mikor egy sámlit kicipeltem a karácsonyfa elé, közel húztam hozzá és csak bámultam a fényeit a homályban, éreztem a fenyőillatot és egyszerűen csak örültem annak, hogy milyen szép.

Talán csak ezt kéne talán megtanulnunk. Hogyan lehet megtalálni ezeket a pillanatokat a nagy fényáradat közepén is. Figyelni ezekre, figyelni egymásra és önmagunkra. Azokra a helyekre ahol akár csak egy szelíd fényfüzér pislákol, egy kézszorítás vagy egy mosoly melegít át, ahol csak egy pillanatra is, de érezhetjük, hogy otthon vagyunk, együtt vagyunk és ezért hálásak lehetünk.

Szerző:

Horváth Margaréta
"Ha itt nem találsz, keress meg ott."

Szólj hozzánk!