És rólad vajon mit árul el a polcod?

És rólad vajon mit árul el a polcod?

Ha aktívan követitek a Lendület magazin életét, már észrevehettétek, hogy az olvasás, a könyvek szeretete így vagy úgy, de mindannyiunk életében fontos helyen szerepel. Korábban már írtam nektek arról, én milyen szisztéma szerint rendezem a polcomat, ám most szerkesztőtársaimmal úgy gondoltuk, eljött az ideje, hogy beljebb engedjünk benneteket saját szobáink mélyére… nos, egyelőre csak a könyveinket mutatjuk meg. 😉

Közülünk néhányan albérletben élnek, ezért csupán a birtokukban lévő kötetek töredékét villantják meg előttetek, míg akad, aki egészen sajátos módon használja ki a rendelkezésére álló teret (igaz, Bence?). A képeket elnézve le sem tagadhatnánk, mennyire különbözőek vagyunk, ám a szombati teadélután után bátran kijelentem, együtt egy sokszínű, csodálatos és dinamikus mozaikot alkotunk, ahol a szélek tökéletesen illeszkednek.

Fogadjátok szeretettel kis csapatunk személyes könyvtárait, nézelődjetek kedvetekre, és ne feledjétek:

“A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz.” (Groucho Marx)

 

Szerző:

Kata

“Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron.”

Szólj hozzánk!