esthajnalcsillag

esthajnalcsillag

Lesz nap, amikor ülök majd otthon a konyhaszéken, épp fordítok a egyik lapról a másikra az aktuális könyvben, vagy már a negyedik üres dokumentumot nyitom meg a notebookon, mert az összes – napokon át felgyűlt – szívzsebemet egyszerre akarom kipakolni, és mondatokká fonni. A hétköznapok bezsákolnak, és olyan erősen kötik meg a hurkot a tetején, hogy úgy érzem, az óceán mélyén térdepelek egy kalitkában, mint egy rabmadár, és már rég felhasználtam az összes oxigéntartalékomat. 

De akkor ott ülök azokon az estéken a saját házunkban, a mi konyhánkban, annál az asztalnál, melynél minden reggel együtt engedjük el a közös világunk luftballonját, hogy ideiglenesen beköltözzünk a létezés valóságába. Ezeken az estéken téged foglak hazavárni. Senki más nem fogja lenyomni a bejárati ajtó kilincsét, senki lépteit nem fogom hallani a járólapokon, csak a tiédet. Akkor már nem fognak remegni a kezeim, a mellkasomat szorító szorongás-góc oldódásnak indul majd, pont úgy, ahogy a 3in1 kávé is csomómentessé bomlik az egy bögre meleg vízben. A félelem nem fog minden reggel a felkelés pillanatától a pórusaimon át beivódni a napjaim minden percébe. Mert már nem fogok félni. Újra közös dallamra fog kalapálni a szívünk, visszatalálunk a saját ösvényeinkre, ahol az álmaink vannak. Megint elindulunk megkeresni önmagunkat, és meg is leljük. Én ismét könyvekben fogok élni, szófordulatokon és rímeken való elmélkedéssel töltöm meg azokat a galaxis méretű űröket, ahol mindez idáig a rossz gondolatok marcangolták fekélyesre az agyam neuronjait. A kilátástalanság és a bizonytalanság miatt berepedezett bőrünk megtelik majd folyadékkal. A szerelem bájitalával. Azzal a tisztával, melyet már nem szennyezhet be többé a vasárnapok fájdalmas némaságának szürkesége. 

Boldogok leszünk. Te leszel az őzem. Én meg a végtelen legelő, mely mind a tiéd. A mohától, fel egészen az Esthajnalcsillagig. 

 

(Kép forrás: We Heart It)

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás